Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Captatio benevolentiae (A jóindulat felkeltése)

2010.03.17

 

 

„Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni.”

(2Kor 11, 30)

 

 

Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kifejezetten színházi fogalommal kezdem egy írásom! Már a görög dramos, dramoj szó is azt jelenti, hogy csinálni, cselekedni, míg a színház, teo room ugyanezen a nyelven istenlakot. Azt a szakrális teret, amelyben a színészek metamorfózisa a nézőket katarzissal, azaz megrendült, megtisztult lelkiállapottal állítja fel.

Én mindig úgy éreztem, az emberek tudják, hogyan kell egymás között kommunikálniuk és bíztam a jóságban, hittem az igazságban. Lehet, jobb lenne, ha mégis matematikai gépezetként működnénk?! Az eredmény egyértelmű, fellebbezhetetlen.

Hellászról beszéltem, noha az első színház a szecsuani opera már a Kr.e. IV. évezredben, míg az indiai bajadérok (Siva papnői) tánca már a Kr.e. II. évezredben elbűvölte közönségét!

A centrális tereket azonban csak az egalitárius társadalmak és a mindenkori demokráciák biztosították ezzel is esélyegyenlőséget adva mindenkinek. Ennek a típusnak a fő jellemvonása, a kör tűnik fel ismét a reneszánszban is, mert mindenki véleménye fontos, számít.

Az avantgárd lesz aztán az az irányzat, amelyben először rögzítik a törekvéseket, s csak ezután írnak műveket. Kísérleteznek. Pozitív értelemben próbálnak újat alkotni maguknak magukért, mások örömére.

Csehov Sirály című drámája Sztaniszlavszkij előtt óriási bukás volt, s már maga Anton Pavlovics sem hitt abban, hogy feltámadhat. Ma a moszkvai Művész Színház jelképe e madár…

Mert Valaki megtanította bízni önmagában, s nem kételkedett abban, hogy egy másfajta szárnypróbálgatás esetleg Ikarosz módjára elvakítja, s a mélybe zuhan…

S ugye a címről kell szólnia egy írásnak?

Igen a görög színészek is ezzel az egyetlen mondattal indultak először csak ősszel, a borsajtó ünnepén a megmérettetéseknek, mert azt már kevesebben tudjuk, hogy ezen alkalmakkor díjaztak is. Mégpedig kifejezetten csak az írókat! Innen ered a talentum mai szavunk, mert a fődíjat talentonban mérték.

S mint ahogyan a színháztörténet sem egységes - Noha a római atellana figurák a pszichológiába; a középkori passió-, misztérium-és mirákulumjátékok a néprajzba, s egyházi szertartásokba egyaránt beépültek; így érdekes lehet ezer meg ezer dolog, de akkor soha nem fejezem be a mondandóm! – úgy fejlődött a színház is keserves és néha mulatságos kísérletek révén (Volt ebben a folyamatban valódi életszelet-lebenstück-is, mert a naturalisták bizony tényleg rothadt halakkal, valódi szénával és lócitromokkal vélték ábrázolni a valóságot, pl. Heijermans: A halász; Gerard Haumann: Hencser Fuvaros etc.).

Ma vajon az emberi kapcsolatoknak mi a mércéje?! Rögzíthető-e előre bármilyen morál? Vagy hagyjuk a dolgokat kibontakozni, s tanuljunk meg jó nagyokat bukni? Megéri?!

Visszatérve a Sirály sajátos metamorfózisára magában az alapműben, úgy vélem, igen. Néha elbeszélünk a másik feje fölött, s egyre távolabb kerülünk az élet vizétől, de a tó akkor is ott marad.

S milyen jó néha csak meríteni a vizéből, magából az életből, hogy újra tanuljuk az első lépéseket, de már sokkal óvatosabban!

Sztaniszlavszkij pedig, ha Moliere darabot akart játszatni színészeivel, kibérelt egy dácsát, beköltöztette az összes színészét, s ezek után úgy élték ott napjaikat, mintha csak XIV. Lajos korába csöppentek volna!

Elkalandoztam volna?!

Nagyon!

Gyengeség – írja a Könyvek Könyve.

Sokkal inkább, mint félreértések sora, mert ezt fel tudom vállalni!

S mit is akartam mindezzel érzékeltetni?

A világ nem úgy jó, ahogyan van, mert ez sohasem visz előbbre! Szenvedni kell ahhoz, hogy egy-egy sebünk begyógyuljon, s nyugodtan kimondhassuk mi is: lázadt az értelmünk, de a szívünk tiszta maradt!

 

 

 

Magyarázatok:

 

Captatio benevolentiae

(lat.)

A jóindulat elnyerése, a klasszikus retorika eszköze. A szónoki beszéd első fő résznek (principium, exordium) fontos alkotóeleme. A retorika hagyományai szerint a szónoki beszédben a szónoknak el kell nyernie a hallgatóság jóindulatát. A törvényszéki beszédekben különösképpen fontos volt a bíró vagy bírák jóindulatának megszerzése. Máig fontos szerepet játszik a captatio benevolentiae az írásbeli és szóbeli megnyilatkozásokban, a szépirodalomban, s mindenütt, ahol a beszélő, az író megindokolja megszólalását. Főképpen az érzelmekre hat. Pl.
...ez írásra semmi egyéb okból nem indíttattam, hanem csak az igaz isteni tiszteletnek gyarapodásának és az utálatos bálványozásoknak gyökerestül való kigyomláltatásának buzgó szüvel való kívánságából.


(Pázmány Péter: Öt szép levél);
Az örök Istennek nagy sok ajándéka,
Kivel mindez világ körös-környül rakva;
Az erősség sem utolsó áldomása,
Kivel Tholdi Miklóst régen ő megáldotta.
Gyakran gondolkodom ezen én magamban,
Keveset olvasok róla krónikában,
Maga méltó volna írni ezt is abban;
Az énekszerzők is feledkeztek dolgokban.
No azért dolgait szép renddel megértsük,
Isten ajándékát benne megtekéntsük,
Az jó vitézeknek például jelentsük,
Az félelmeseket ezzel megbátorítsuk.
(Ilosvai Selymes Péter: Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokságáról való história);


Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! mélyen megilletődve hajlok meg előtted.
Mikor Szegedhez közeledtem, sajnálni kezdém, hogy mellemből kifogyott a hang; de midőn Szeged népét látom, úgy látom, hogy nincs mit sajnálnom, mert itt többre nincs szükség, mint hogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak.
Midőn én, mint az ország teljhatalmú biztosa, s a honvédelmi bizottmány egyik tagja, népfelkelést intézendő, utamban más helyekre bementem, azért mentem be, hogy lelkesedést ébresszek; de Szegedre azért jöttem, hogy itt a lelkesedést szemléljem.
És én azt mondhatom, örömmel szemlélem Szeged népében a lelkesedést; mert veszedelem fenyegeti szegény elárult hazánkat, oly veszedelem, melyhez hasonlót évkönyveink nem mutatnak, s melynek láttára némely kicsinyhitűek a fővárosban azt mondák, hogy a magyar nemzet napjai megszámítvák.
(Kossuth Lajos: Toborzóbeszéd Szeged népéhez a honvédsereghez való csatlakozásra);


Nem szégyellem, nem is bánom
Hogy, ha irnom kelle már,
Magyaros lett írományom
hazám földén túl se jár;
Hogy nem két világ csodája -
Lettem csak népemből egy:
Övé (ha van) lantom bája,
Övé rajtam minden jegy. [...]
Költő az legyen, mi népe,-
Mert kivágyni: kész halál.
(Arany János: Kozmopolita költészet).

A cím magyarázatának forrása: http://enciklopedia.fazekas.hu/retorika/Captatio_benevolentiae.htm

 

·         Az egalitárius társadalmakat esély jellemzi az egyenlőségre; a centrális terek néhány fajtája: manézs, aréna, vagy itt, ahol élek, a Nagytemplom. Ellenkezője a frontális tér, a mindenkori hierarchizált társadalmak, parancsuralmi rendszerek jelképe, s nem csupán síkban, de vertikálisan is megemelt szintek jellemzik, egy útvonal mentén szervezettek; pl. Szent Anna Templom (Debrecen), a román, gótikus, barokk templomok.

 

 

·         Talenton: A „mai árfolyamon” kb. ¾ kg arany; Szophoklész 16-szor vagy 21-szer volt első vagy második helyezett. Ezt onnan tudjuk, hogy a hellének kőbe vésték az adójegyzéket, s ezáltal kb. 100 szerző nevét ismerjük ma is. A második díj ½ talentomot ért. Alexandria éppúgy, mint később Róma a 2. világháborúban, a 3. és 10. század között nyílt város volt (Katonailag deklaráltan nem védett település. Az 1907-es hágai egyezmény a nyílt város ellen irányuló bármilyen szárazföldi, légi vagy tengeri támadást tilt és a közmegegyezés szerint ez mindig is így volt.). Az itt lévő hatalmas könyvtárat Omar kalifa pusztította el, de 34 könyv így is fennmaradt. Hihetetlen, hogy milyenek! Aiszkhülosztól 7, Szophoklésztől 9 és Euripidésztől 17 dráma (Ez utóbbi még egy szatírjátékot is ránk hagyományozott!), s a kisebbik, bizánci könyvtár is tartalmazott kincseket! A sorsuk sajnos a magyar történelemben is megjelent, mert török kereskedők vitték e könyveket Rómába, hogy eladván őket, felszerelhessék azt a sereget, amely Nándorfehérvár ellen vonult. Ironikus lehet, hogy bizony ez az 1456-os magyar diadal évét hozta el számunkra!

 

·         atellana figurák: agyag szobrok; két típusuk van: a, kicsi-alacsony ( piknikus alakat, pl. Stan a filmekből, de már  a commedia dell'arte jellegzetes alakja is!); s a magas vékony (leptoszom, pl. Pan)

 

 

M. Fehérvári Judit

2009.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.