Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A görög tragédia fejlődése

A tragédia fejlődése

 

3 egymásra épülő életmű

 

Aiszkhülosz

Szophoklész

Euripidész

Téma

mitológia, tört., tiszteli

istenek irányítanak

mitológia – emberi szemszögből

csak téma a mitológia nem tiszteli, megváltoztatja

Cselekmény-

       vezetés

statikus, oratorikus

még közel a dithürambosz

fontos a kórus

a tömeg dominál

a konfliktus mozgat

arány a kardal és akció között

fordulatok

bonyodalom, fordulatos

összekavarja – deus ex machina

 

Jellemábrázo-

         lás

erkölcsi kötelesség ó végzet; nincs jellemfejl.

hatalom ó erkölcs

igazi jellemek, emberek, hősök

ösztönök ó akarat

a lélek, a sokoldalú ember

Nyelvezet

ünnepélyes, szertartásos

választékos, irodalmi

az utca nyelve

 

 

A Kr. előtti V. század óta szakadatlan irodalomtörténeti igazság, hogy a műfajteremtő görög tragédiának a három legnagyobb mestere Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész. Az értékelés általában Szophoklészt tartja közöttük a legnagyobbnak, Euripidészt a legérdekesebbnek és minden korban a legnépszerűbbnek. Mindhárman életük folyamán körülbelül 90 drámát írtak. Ezekből Aiszkhülosztól 7 maradt fenn, Szophoklésztől 7 egész és egy töredék. Euripidésztől azonban 19 teljes mű és áttekinthetetlenül sok töredék szállt örökségül az utókorra. Ez a számarány biztos jele annak, hogy Euripidészt játszották a legtöbbször, őt olvasták a legtöbben, ezért kellett sokszor sok példányban másolni.

A mindent kezdeményező Aiszkhülosz alakjait és eseményeit jogi szempontokból ítéli meg, értékelése a jogos és a jogtalan, a bűnös és a megengedhető értékrendjében alakul. Szophoklésznél az erkölcs a mérce, az erény és a bűn típusai vonulnak fel tragédiáiban. Euripidésznél ezekből semmi sincs. Az ő szempontja a lélektan, az eseményeket a szándékok és az ösztönök határozzák meg. A pszichológia mint ábrázolási módszer vele jelenik meg az irodalomban.

NYELVE

Már a legelső sikeres drámáit is alig akarták előadásra engedni. Ennek főleg a meghökkentő, újfajta stílus volt az oka. Az eddigi tragédiák magasztos nyelvezettel szóltak. Aiszkhülosz dialógusai úgy hangzottak, mint az imádságok az istenek szentélyeiben. Szophoklész nyelve ugyan közelebb állt a hétköznapi beszédmódhoz, de választékos, költőivé magasztosított szöveg volt. Euripidész azonban sokak megdöbbenésére olyan nyelven beszéltette még az isteneket is, 'ahogy a kocsmákban és a kikötőkben beszéltek a munkába fáradt emberek.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.