Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A német klasszika

A NÉMET KLASSZIKA

 

A 18. sz. a német kultúra nagy korszaka.

A német irodalom ekkor lett nemzeti, klasszikus és világirodalmi.

 

I. Történelmi háttér

Politikai és kulturális széttagoltság.

  • 1648. westfáliai béke – apró államok; külső, belső ellentétek
  • két legerősebb állam: Ausztria – Mária Terézia; Poroszország – II. Frigyes (7éves háború)
  • társadalmilag. Erős feudális arisztokrácia a fejedelemségeken belül, gyenge, alakuló polgárság
  • hatnak a fr. felvilágosodás eszméi

- az arisztokrácia fr. kultúrájú (fr. majmolás – XIV. Lajos

                       - a pogl. ezzel szemben határozza meg kultúráját, elutasít mindent, ami fr. – korábban

                                               jelentkezik a nemzeti jelleg

  • a francia forradalomkor változik a helyzet – a fejedelmek forr. ellenesek, a tömeg szimpatizál

Σ A politikai életben éretlenek a polgári átalakulásra, forradalomra, de ez végbemegy a kulturális életben. Ott „forradalmi” újítások, változások (l. a filozófusaik – Hegel, Kant, Fichte)

 

II. Színházi élet

Kisebb, de sok fejedelmi udvari színház. Főúri dilettáns előadások, s meghívott profi társulatok.

Nagyobb színházak: Hamburgi Nemzeti Színház (1767)

 

A torlódott fejlődés miatt a 18. sz. több irányzata szinte egyszerre jelentkezik.

 

Jell.

Megfelelő (sajátosan német*) drámai műfaj

Szerző, műcím

Klasszicizmus

Minta: antik művészet, főleg a gr.

Egyetlen szabály: harmónia, a szépség

Klasszicista tragédia –

antik téma

Goethe: Iphigenia Taurisban

              Torquato Tasso

Polgári szomorújáték –

Nem héroszok, polgárok a tragikus események szereplői

Lessing: Miss Sarah Sampson

              Emilia Galotti

Humanitás dráma *–

A konfl. a türelem, megértés, emberszeretet, a szabadság jogára épül. Eszmék harca, utópikus jelleg.

Lessing: Bölcs Náthán

Goethe: Faust I-II.

Szentimentalizmus és Sturm und Drang

A Lessinget követő nemzedékre jellemző.

A lázadás = érzelmesség.

 A szív joga.

Az érzelmek síkján lehetett hangoztatni az emberek közötti egyenlőséget.

 

 

Nem hoz létre új drámai műfajt, de az egész Sturm un Drag ’Vihar és előretörés” mozgalom drámaíróktól indult.

 

Klinger egyik drámájának címe: Sturm und Drang(1776)

Goethe: Götz von Berlichingen

Schiller: A haramiák

 

Goethe: Clavigoszentim.) (

              Stella(szentim.)

Történelmi

dráma

 

Születő nemzeti gondolat, hazafiság

 

Előremutat a romantika felé.

 

 

 

 

 

Goethe: Egmont(németalföldi függetlenségi harc)

 

Schiller: Don Carlos

               Stuart Mária

               Tell Vilmos

 

 

III. Lessing (1729-1781)

 

A német felvilágosodás nagy alakja. Goethe, Schiller nagy elődje.

Sokoldalú: költő, kritikus, esztéta, drámaíró

 

A drámatörténetbe mint elméleti szakember, teoretikus írta be a nevét.

Kritikai főműve: Hamburgi dramaturgia

Színikritikák, drámaelemzések, vitairatok rendetlen halmaza.

            Rendetlenségével fura mű a rendszerezett német tudományban.

            Mégis nagyon következetes esztétikai rendszert fejt ki.

Vele születik a kritika mint műfaj, s válik részévé a művészeti életnek.

 

Születésének körülményei: 1767-ben megalapították a Hamburgi Nemzeti Színházat

                                               Itt kapott állást Lessing mint tanácsadó, vezetőségi tag, kritikus.

                                               Újságot indított rendszertelen megjelenéssel

-          kritikák az aktuális drámák hibáiról

-          előadás-elemzések

De túlnő ezen. A modern drámaelmélet alapvető alkotása lett.

Elvei:

- alap: Diderot kritikája, ezt fejleszti tovább

- támadja az udvari ízlést kiszolgáló francia klasszicizmust

- épp Arisztotelészre hivatkozva dönti meg a 3-as egység szabályát

- Voltaire helyett Shakespeare mint a lélekábrázolás nagymestere (emberábrázolásban csak ő

       mérhető az antikhoz)

- harcol a merev, értelmetlenül megszorító szabályok ellen, de minden nem lehet elvetni

- mérték, ráció és humánum

- népszerűsíti a diderot-i középfajú drámát – le is fordítja őket

- a tragikus hatás elméletét máig érvényesen ő határozza meg

            A tragédia lényege és célja (Arisztotelészt követve, de nem a fr. erősen félreértelmezett

                        módján - /a német klasszika nem római kötődésű, hanem görög/)

            „a tragédia részvétet és félelmet és félelmet ébreszt, majd megtisztulva ezektől erkölcsi

 kétségek maradnak (katarzis)”

            „ez csak akkor következik be, ha a színpadon nem gonosztevőket vagy mártírokat, de nem is

                        csupa isteneket és királyokat látunk, hanem hasonló embereket” [ középfajú dr.

            Így lesz a tragédia a művészi emberformálás eszköze.

- ő is foglalkozik a színészi munkával (mint Diderot, de ebben nem őt követi, épp ellenkezően)

            az átélés, a természetes játékmodor híve

 

Drámái:

Dramaturgiai elveit megpróbálta a gyakorlatban megvalósítani (sikertelenül)

 

a) A Didetot-féle polgári drámára tett kísérletet. ?

Miss Sarah Sampson (1755) – első német polgári szomorújáték

Emilia Galotti – hamburgi elvek után

 

b) ún. humanitás dráma

Bölcs Náthán – eszmék összeütközése

                        Meseszerűen szól a vallási türelemről: legpozitívabb figura Náthán, a zsidó

                        Minden vallás jó, ha képes az embereket jobbá tenni.

 

IV. Johann Wolfgang Goethe (1749-1832)

 

Az irodalom abszolút csúcsainak egyike.

Minden addigi összefoglalója és utána következő kiindulópontja.

Totális alkotóegyéniség.

7 évtizedes munkásság: természettudós, esztéta, teoretikus, regényíró, költő, drámaíró.

Schillerrel (nagy legendás barátság, 1805) 1791-1817 között a weimari színházat vezeti(k).

 

Pályája elején már próbálkozott drámaírással.

a) Sturm und Drang jegyében – Götz von Berlichingen – parasztfelkelés

b) szentimentalizmus (a Werther-témához kapcsolódik) –   Calvigo (tragédia)

                                                                                              Stella (színmű) – a szerelem útvesztői

c) itáliai út – klasszikus atmoszféra

                                                           Egmont

                                                           Iphigenia Taurisban

                                                           Torquato Tasso

d) weimeri klasszika – Faust

                        Műfaj: humanitás dráma v. emberiség dráma v. drámai költemény

– összetett, műnemeket keverő (romantikát előlegez)

                        A színpadra állítás nehézségei: eszmék harca – filozofikus

 

 

V. Friedrich von Schiller (1759-1805)

 

Költő, esztéta, történetíró, drámaíró (ebben világirodalmi szintű).

Tevékenysége új fejezet. Korszakos életmű.

A kor lehetőségeit egyesíti a drámai műfaj hagyományaival, úgy, hogy klasszikus közegben a romantikát készíti elő.

 

I. Élete

Rövid éle, küszködésekkel. Katonai iskolából megszökik – bolyong

1783-84. a manheimi nemzeti színház drámaírója – tekereg: Lipcse, Drezda, Weimar

barátság Goethével – a színházat vezetik

 

II. A teoretikus

Drámáival alkotta a legnagyobbat. Az első két dráma megírása után kifejtette elméletileg, hogy mit jelent számára a színpad.

 

A színpad mint morális intézmény (1784)

Dramaturgiai tanulmány, a manheimi nemzeti drámaírójaként írja (24 éves)

A helybeli német társulat előtt mondott beszédének kibővített változata.

 

  • „A színpad törvénykezése ott kezdődik, ahol a világi törvények területe véget ér.”

Ha lefizethető a bíró, a nagyurak kiszolgáltatottja az ember, és fél lépni „a színpad átveszi a kardot és a mérleget”

  • „ha nem talál többé hitelre semmi vallás, ha nem lesz többé semmilyen tv., még mindig megborzongat minket Médeia, amint palotája lépcsőjén letámolyog, és a gyermekgyilkosság megtörtént”

A művészet kiszabadít abból az énünkből, akivé a társadalom torzít bennünket.

Az irodalom , a színház a változó társadalomban a maradandót, a szellemi világrendet képviseli.

  • „a látható ábrázolás hatalmasabb hatású mint a holt betű”

Széles tömegekhez szóló irodalmat akar, amely tanít, ítélkezik, utat mutat.

  • „Egyedül a színpadon hallják meg a hatalmasok azt, amit soha, vagy csak ritkán hallanak: az igazságot”

A színpad: szószék (felvil.)

  • A polgárt kell a színpadra állítani nem héroszokat, akik „soha, a leghevesebb fájdalom közepette sem feledkeznek meg rangjukról, s inkább ember voltukat vetik le, mint méltóságukat. Hasonlatosak a régi képeskönyvek császáraihoz és királyaihoz, akik fejükön a koronával bújtak ágyba”

Átvette a diderot-i és lessingi elveket. S tovább is viszi. L. Ármány és szerelem*

  • „ha elérnénk, hogy legyen nemzeti színházunk, nemzetté válnánk”

A nemzeti szellem felé vezető, nemzeti drámát akar.

 

III. A drámaíró

 

A haramiák (1781) – még a katonai főiskolán kezdi írni, a fejedelmi zsarnokság ellen szól

Fiesco (1782) – egy genovai összesküvés történet – óriási bukás, azóta e hős nevéből „a balul

                        sikerült’ szinonimája lett (fiaskó)

Ármány és szerelem (1782) – korszakos mű, a Diderot- és Lessing-féle középfajú dráma, ill. polgári

                        szomorújáték magas szintű megvalósítása.

Don Carlos – politikai és családi tragédia

Stuart Mária – két bonyolult lelkű nő küzdelme

Tell Vilmos – szabadság, hazaszeretet

A messiani asszony –

Wallenstein-trilógia –

 

IV. Ármány és szerelem (1782)

 

A) Műfaja

24 évesen írja – saját korában a polgári tragédia csúcsa. Családi és polgári szomorújáték.

Diderot nyomdokán indul, bár lehet, hogy őt közvetlenül nem olvasta, de Lessing biztos forrás. Elméleti művét lehet, hogy neki sem olvasta, de az Emilia Galottit igen.

Ő valósítja meg, amit Lessing feladott, sőt tovább is viszi*

- nem kizárólag családi dráma (mint pl. angol, fr. elődje)

- a hős alakját, sorsát, szerelmi tragédiáját összefonja a társ. ábrázolásával

- a tragédia nála vádirattá nő az embernyomorító és pusztító társadalom ellen

 

B) Magánélet és politika

Téma: a polgárlány és a miniszter fiának tragikus szerelme

Alapkonfliktus: Miller városi muzsikus                                udvar ellentétes világa – Walter báró

                        polgári lakása                         n                    Ferdinánd, a miniszter fia

                        Luisa polgárlány                     K

korában egészen új konfliktust ragadott meg

„a palota és kunyhó „ellentéte” kb, másfél századig lesz tömegeket vonzó téma

 

Már az expozíció, az alapszituáció magában rejti a konfliktust: a személyes boldogulás és a társadalmi kötöttségek összefüggő ábrázolása. ?

            A szerelmi tragédia oka         "a közélet romlottsága,

( a zsarnokság által létrehozott bűnszövetkezet.

- a miniszter Lady Milfordot akarja feleségül vetetni a fiával, hogy szívességet tegyen a fejedelemnek, tervét aljas titkára, Wurm kivitelezi - Ferdinánd nem akarja az érdekházasságot – ellenáll – „kénytelenek” csapdát állítani

- elfogatják Millert, a muzsikust – cserébe Luisától egy szerelmi vallomást kényszerítenek ki, amely Wurmhoz szól, s Ferdinándot megalázza

- a levelet Ferdinánd kezébe juttatják – a rajongó fiatalemberben a egy világ omlik össze – dühében megmérgezi Luisát – de még marad egy percük tisztázni mindent – magát is megöli

 

Mélyebb rétegek is kibontakoznak:

ï a polgári világ hiteles ábrázolása

Miller: polgári eszmény, tiszteli a feud. Hierarchiát, de a saját házában, tulajdonában ő az úr

            Ott minden a saját eszményei szerint működik.

            Nincsenek illúziói az udvarral szemben, ismeri annak romlottságát

        ezért őrködik háza erkölcsi tisztaságának megőrzésén

(Minél züllöttebb a világ körülöttünk, annál inkább kell őrködni saját világunk tisztaságán.)

     Kitűnő expozíció: a kispolgári Miller-ház szigorúan erkölcsös világa, puritán apa, butácska anya,

                                   lázadó, öntörvényű lány

Luisa: érdeklődő, még naiv, de erkölcsös lány

            Fokozatosan jön rá az udvar aljasságára, méltó ellenfele a Myladynek.

 

ï a két világ kapcsolódási pontja Ferdinánd

            Vele lép be az udvar Miller házába. Az udvar világához tartozik, mégis elszakad onnan.

Más a gondolkodási módja: hisz a szerelem tisztaságában, a szív jogában

Ő maga nem tisztességtelen, mégis a rossz csatornája lesz.

Tragédiája: azt hiszi, hogy független, önállóan cselekedhet, nem ismeri fel, hogy nem az.

Hiába vannak szép elvei, nem valósíthatja meg azokat.

Az apjától függ – ő az udvaré, igényt is tartanak rá.

Részben cinkos is: „Én is elmondom, hogyan lett miniszter valaki.” – cinkos, mert néma, s

ezért nem lehet soha szabad.

            Tragikus vétségei:       ismeri apja módszereit, mégsem gyanakszik;

hisz a lányban, mégis meggyanúsítja

ï az udvar világa

Mindenben ellentétes a polgárival – erkölcstelen viszonyok, érdekházasságok, zsarolások, visszaélések – általános romlottság.

A szolgalelkűség, a felettesnek megfelelés minden szinten.

Mesteri fogás: a legfőbb hatalom, a herceg láthatalan, csupán kiszolgálói vannak jelen

Az arc nélküli hatalom jelképe lesz.

Miniszter: korrupt, hatalmaskodó nagyúr; kemény, érdekember, feláldozza mindenét

Wurm: udvari végrehajtó, lelkiismeret nélkül

Mylady: lélekben nem tartozik az udvarhoz, csak testben: sok jó cselekedet, tényleg szerelmes

                        Ferdinándba

            Akármit mond, a kegyencnő csak kegyencnő marad (mint Ferdinánd) – csakhogy ő

                        cselekszik, elmegy

 

C) Mesteri szerkesztés

A dráma felépítése szilárd, feszült *kitűnő expozíció, **F. és L utolsó jelenete pszichológiai remekmű: nehezen induló, vádaskodó beszélgetés, hideg szavak; az utolsó forró vallomás

***hatásos befejezés: Ferdinánd: „Miniszter. Most már vihettek - Tietek vagyok. Tudom. Tessék.”

Minden Schiller-drámának híresség vált a befejezése – egy messzehangzó akkorddal zár

 

D) Stílusa – lírai gazdagság

Az érzékeny, szentimentális stílus jelenik meg. Tempóváltások követik egymást: rövid, csattanós párbeszédek; aforisztikus kijelentések (Mylady); nagy, hosszú, patetikus érzelmi kitörések (Ferdinánd) – jellemez: F. robbanásszerű tirádák, L. visszafogott mondatok

 

 

A magánélet tisztasága megőrizhetetlen akkor, ha a közélet mocskos.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.