Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A színész munkája

Szerepkörök:  a színész, énekes alkatának, belső és külső tulajdonságainak leginkább megfelelő szerepek típuscsoportja.


Eredete a commedia dell’arte állandó alakjaira vezethető vissza.
A játékkonvenció állandósulásával a 18-19. sz.-ban teljesedett ki a szerepkörök rendszere.  Állandó feladattá váltak, bekerült a színészek szerződésébe. Hatottak a korszak drámairodalmának alakformálására is. A rendszer könnyítette a nagy számú bemutató teljesítését, a runtinszerű eszköztárral gyorsan elkészült az előadás.
A romantika átlényegülő színészideáljának már nem feletek meg, s modorossággá merevedtek.
A modern, 20. sz.-i lélektan hatására, felgyorsul a szerepkörök fellazítása. A modern prózai színjátszás már nem ragaszkodik a szerepkörökhöz, bár a szereposztásnál továbbra is számítanak a színész adottságai. A zenés színpadon (operett, opera) megmaradtak – hangi adottságok erősen korlátozzák, hogy mit játszhat el.
Egyes pályákon az alkati, életkori változásoknak megfelelően szerepkörváltás következik be.

bonviván (németesített fr.):
1. próza: „szeles gavallér”, aki az író többnyire ironikusan, túlzó vonásokkal ábrázol.
Betöltéséhez: virtuóz beszéd- és mozgáskultúra kell (Serteperti /Tempefői/; Karnyóné
kérői; Szélházy /Kisfaludy: Kérők/)
2. zenés vígjátékok és operettek szerelmes hőse, igényes énekszólammal, a primadonna társa
hős: 1. tágabb: a cselekmény szereplője (fő-, mellékszereplő; pozitív v. negatív)
2. szűk: a szerephierarchia csúcsán álló férfi szerepkör,
változatai: - ifjú hősszerelmes (amoroso): Csongor, Rómeó
- jellemhős: Posa márki (Schiller: Don Carlos)
- tragikus: Hamlet, Bánk
hősnő (heroina): a kiemelkedő női főszerep, általában tragikus: Elektra (Szophoklész), Gertrudis

primadonna (olasz): 1. zenés műfajok 1. számú női szereplője, központi alak
2. 19. sz.- végére művészi státusz: = sztár naiva (német), drámai szende: fiatal női szerepkör Természetes gondolkodású, egyszerű leányalak, mely a 18. sz.-i polg.-i dráma kialakulásakor került a szerepek rendjébe. Beolvad
az operett szubrett típusába. – Tünde, Máli (Kisfaludy: A kérők), Mariska (Szigligeti: Liliomfi)
intrikus (fr): cselszövő. Intellektuális jellegű színpadi szerepkör. A cselekmény fordulatait tudatosan és titokban irányítja. – Biberach, Lucifer, Mirigy
táncoskomikus: operettszerepkör. A szubrett partnere. Betöltéséhez: elfogadható énekhang, virtuóz tánctudás és mozgáskultúra, jó színészi adottságok. Eszköztára a komikusé.


karakterszerep,: A hagyományos szerepkör tipizálásától eltérően a színpadi alak egyénített ábrázolását megkövetelő színészi feladat. karakterszínész: színpadi művek részletesen kidolgozott, összetetten jellemzett alakjait megjelenítő, nem csak egyetlen szerepkör követelményeit kielégítő színpadi művész.

epizodista, epizód szerep:
statiszta - némaszereplő
címszereplő: a mű címével azonos szerep eljátszója
díva = sztár

Előadóművészet:
a szavalás művészete v. pódiumművészet (egyszemélyes produkciók, szövegek, dalok előadója)  

Játlékstílus:
ripacs: hatásvadász, a külsődleges eszközöket alkalmazó, képzetlen színész gúnyneve.
Eredetileg: Szigligeti József: Csókon szerzett vőlegény c. darabjának egyik alakja, vidéki színész.
manír, modorosság: a színész eszköztárának egy elért művészi szinten történő rögzülése, az eszköztár elemeinek a színjátéktípustól és szereptől független ismétlése azzal a szándékkal, hogy a közönség a már ismert megoldásokra ismételten tetszéssel reagáljon
karikíroz (olasz):

1. egy személy, típus, jár.-i jelenség külső v. belső vonásait eltúlozva, torzítva,szatirikus éllel bemutató ábrázolásmód (karikatúra, persziflázs, travesztia)
2. a színészi játék egyik eszköze, az alakábrázolás egyik módja. A tárgy
közvetett bírálata, erőteljes hatású kritikája a nevetségessé tétel segítségével.
síró-éneklő iskola: a 18. sz. végén, a 19. sz. elején (kb. 1830-ig) a magyar hivatásos színészet előadói stílusa, amely a hangos szóval történő iskolai deklamálás és a német vándorszínészet szövegmondásának hagyományára épült. Lényege: a színpadon elhangzott szöveg tagolt egységei – verssorok v. mondatok – azonos hangmagasságon, azonos hangsúllyal hangozzanak el, függetlenül a szöveg jelentéstartalmától és az ebből következő tagolástól. Művi, a természetestől eltérő hanglejtés. A romantika szorította le.

Egyéb műszavak:
abgang (német): hatásos kimenetel, tapsprovokáló rendezői beállítással
entrèe (fr): hatásos bejövetel
orgánum (gr): 1. a színész hangbéli adottsága, 2. a színész tudatosan fejlesztett hangja mint játékeszköz, és az általa elért hanghatások összessége
pendlizés (német): ingázás. A vendégjáték olyan formája, amikor a színész ugyanazon az estén 2 vagy több helyen lép fel.

Színészi díjak
állami, magánszemélyek, szervezetek alapítása, felajánlása
Állami:                                                
Kossuth-díj                                         Nívó-díj
Kiváló művész
Érdemes művész
Jászai-díj

Jutalomjáték: olyan előadás, melynek jövedelme a társulat valamely tagját illeti meg mellékjövedelemként vagy búcsúajándékként. A vezető színészek a 19. században a szerződésükben kötötték ki a jutalomjátékot, melyben az általuk választott legnépszerűbb szerepükben léptek fel. A színlapon is meghirdették, a közönség is kedveskedett ajándékokkal, versekkel.

Örökös tag: legalább 15, illetve 20 szolgálati év és kimagasló teljesítmény művészeti tevékenységért. Élete végéig (régen) nyugdíj a színháztól, a rendes tagokat megillető kedvezményeket ő is kapta.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.