Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Erzsébet-kori színjátszás Shakespeare nélkül 3. tétel

I. Háttér:

A szintézis és átmenet korszaka:


London lakossága meghaladja a 200 000 főt.

"Szakrális" helyekenek az utcák és a kocsmák számítanak.

Először Londonban húztak ki két torony között egy drótkötelet, amelyen angyalkákat helyeztek el.

Ezt ismételték meg Brüge-ben, Brüsszelben és Antwerpenben is.

A színházi idő kitöltésére szolgáltak ezek a szórakoztató dolgok, amelyek később a közjáték, az interludium nevet kapták.

Lényege az improvizáció.

Pl. az idő kitöltésére a Krisztust alakító színész valagon rúgta Pilátust.

Tiltották.

Az összes mai színház az angol fogadók mintájára épült fel.

Ezek ebben a korban még a városfalon kívül helyezkedtek el.

Legalább 4 vagy többszögalakúak voltak.

A földszinti ivók mellett helyezkedtek el a vendégszobák, s a fedett folyosók elé húztak egy drapériát. Az előadás előtte zajlott. Az első emelet folyosója is az udvar felé volt nyitott. A cselédség az emeleten élt, innen a karzat elnevezés, míg érdekes módon a baromfit a cselédség fölötti szinten tartották. Erre utal a kakasülő elnevezésünk.

A négy első színház:

1. Swieter Theather

2. Swin (Hattyú) Theather

3. Garden (Kert)

4. Globe Theater



Kb. 500 év alatt jegesedik ki a színház. Ez azt jelenti, hogy a szerzők a színháztérre írják a darabokat.

Jellemzői:

- felül nyitott

- csak férfiak játszottak

- az előbbi miatt sok a nadrágszerep

Így alakul ki a reneszánsz színház, melynek lényege: új típusú színpad + régi dramaturgia, amely az arisztotelészi dramaturgiára épít.

A nézők testközelben vannak, a színész keze, lába és arca felszabadul.

Döntően cselekvéssel jellemez.

Tud pszichofizikai folyamatokat ábrázolni.

A cselekmény idődimenziójában hihetelen sűrítést tud alkalmazni, így tetszés szerinti teret és tág időt képes átölelni egy-egy előadás.

A játékmód lényege: jelzéses díszlet és kellékhasználat.

Ami nagyon lényeges: minden darabot Erzsébet-korabeli jelmezben játszottak, így fejezve ki a tiszteletüket a királynőnek.

Az író tetszés szerinti idő-és jelenettechnikában gondolkodhatott. Pl. 2 munkás és faág = aardeni erdő, nap = rúd, hold= másik rúd.

Egy jelenet a szereplő bejövetelétől a szereplő távozásáig tartott.

Gyakran alkalmaztak jelenetfüzéreket.

Az előadások késő délutántól kora estig, a városkapu zárásáig tartottak.

Shakespeare is a legtöbb darabot este fejezi be, sőt saját maga is szerepet játszik.

A Hamlet eredeti szövegében van egy mondat: "Pedig duci volnék.".Ezt ma figyelmen kívül hagyják a rendezők. Hogy került a szövegbe ez a mondat? Úgy, hogy Shakespeare duci volt, s Ő játszotta a szerepet.

A Globe-ban volt erkély és torony is.

Az 1570-es évek vége és az 1620-as évek eleje között sok dráma és sok szerző volt a "piacon".

A legjelentősebbek:

Cristopher Marlow:

a nevéhez kötődik az ősfaust, ami vándortémává terebélyesedik

John Kyd: Spanyol tragédia (1588: Az Armada pusztulása)

Ben Johson: Volpone

John Webster (Erzsébet és Shakespeare is kedvelték)

A szerzők úgy loptak egymástól, mint a szarkák.

Grafomán mód írtak: Vegyék, vigyék, tessen.

Az írók még be sem fejezték a darabot, már próbáltak is a színészek.

Nyilvános, állandó színházépületek kezdtek el működni Londonban 1576-tól

Londonba tódulnak – világváros, csak itt lehetett érvényesülni.

1567. első állandó színpad

1574. 2 nagy társulat játszott ð Leicester

ø Lord Admirális

1574. 8 fogadóban játszottak (a városfalon kívül)

Erzsébet uralkodása alatt mintegy 150 (!) főurak által patronált együttes jött létre. Pl.:

1599 körül a londoni nagy együtteseken kívül még 17 városi társulat és 79 egyéb rendszeresen működő csoport működött.

A társulatok folyamatosan tudtak működni.

II. A színházak költségvetése, működése:

„részes rendszer” (részvényes) pl.: Burbage a The Theatre-ben, Shakespeare a Globe-ban

- az együttes élén 6-9 fős vezető színész mint részes, övék volt a felelősség és a felügyelet

- ők vásárolták meg az írótól a szövegkönyvet, kifizették az engedélyeket, megvásárolták a díszleteket, jelmezeket, bérelték a színházépületet, alkalmazták a napszámosokat, a könyvelőket, a muzsikusokat

- az ő növendékeik voltak azok a fiatalemberek, akik a női szerepeket alakították

- ha valamelyik rész felszabadult, ők döntöttek, kit vesznek be társnak

· „bérmunka” pl.: Philip Henslowe vezette be (színházi naplójáról híres, 3 londoni színházépület tulajdonosa) Önálló vállalkozóként foglalkoztatta minden színházi alkalmazottját.

Színészek:

- nincs nő, a növendék fiúszínész játssza a női szerepeket

- 10-12 vezetőszínész

- társtulajdonosok – befektet, osztozik a hasznon

- fellépnek: udvarnál, vidéken is turnéznak

- sokat dolgoznak – nagy a repertoár, mindig újra van igény, minden délután más darab (havonta 12 is futott)

egy darab = egy szezon- a tulajdonos annyit keresett, hogy pénzéből öregségére vidéki házat vett, ahová nyugalomba vonult



III. A színház épülete

1576. Theatre 1577. Curtain 1587. Rose 1599. Globe stb.

Kicsi, kezdetleges tákolmány: fából, sárból tapasztott

Építészeti minta: kocsma

Sokszögű hasáb, átló 25 m

Nagyobbik fele: nézőtér (csőcselék)

körbefutó karzat, galériáról jó lelátás (itt igényes nézők)

Kisebbik fele: színpad – ember magasságú, fából

Nincs világítás – nappal játszottak

’’ függöny – csak hátsó, öltözőket takarja

’’ díszlet – nem fér el, a szöveg leírja – hol, mikor, szavak festik a helyszínt

IV.A drámák jellemzői:

Nagy mennyiségű szövegkönyvekre volt igény:

Színpadon van minden a közelmúlt hagyományos színházi formáiból: prológus, epilógus, interlude (’közjáték’), dumbshow (’némajáték’), disguising (’álarcjáték’), középkori farce, clown hagyomány, antik példák (Seneca, Plautus), személetében megőrizte a morality-play jellemábrázolási módszerét, miracle-play szerkezeti eredményei, nyitott kontrasztdramaturgia, mely különbözött a humanista tudósok megoldásaitól

(Shakespeare is e meglévő színjátéktípusokat olvasztotta össze)



Az Erzsébet-korban (e hagyományból) néhány fő drámatípust dolgoztak ki:

- chronicle history (históriás dr. v. királydráma)

- revenge tragedy (bosszú motívumára épülő drámák)

- comedy (minden típusú vígjáték)

- pastoral (vegyes, „romantikus”, tragikomikus művek)



Szerző: - sokszor színész is, részvényes, de mint szerző kevesebb tiszteletnek örvend

- a szöveg kultúrtömegcikk - százával kell a darab – rövid határidőre - nincs jogvédelem – a szöveg annak a prédája, aki ellopja, megfizeti - ea-on jegyzetel

- egy szerző több darabba is beleszól, egy darabot többen is írnak

- a szöveg előadásonként alakul, együtt él a színházzal - önmagában nem érték, csak az előadás



Christopher Marlow:

sok tekintetben úttörő jelentőségű

történelmi tragédiák: Nagy Tamerlán, II. Edward, Doktor Faustus (bemutatóik 1590-1604)

aszketizmusig merészkedő világszemlélet

újítása: blakverse (jambikus lejtésű 10-11 szótagos verssor)


Ben Jonson

Sokáig büszke klasszikus erudícióval közelít tárgyához, az emberi jellem furcsaságához (Volpone).

Majd egy nagy realista kép (Bertalan-napi vásár) után kizárólag az udvar számára írt. masque-ok librettói töltik ki alkotói világát.

V. Shakespeare művei: új bejegyzésben

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.