Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Istennel, hittel kapcsolatos idézetek

2010.03.20

“Isten az egyetlen szeretett lény, aki előtt teljesen, nyomorultul önmagunk lehetünk, és akivel szemben a szeretetnek soha, a legkisebb mértékben sem volt szüksége hazugságra.”

 

(Gustave Thibon: Jákob lajtorjája)

 

"Van egy kapocs ég és föld között… ha ezt a kapcsot megtalálod, minden értelmessé válik, még a halál is. Ha viszont nem leled meg, minden értelmét veszti, az élet is.”

 

(The Other Side of Heaven)

 "Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!"

 

(Antoine de Saint-Exupery: Fohász)

 

"Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
Egy boldogságsugarat küldesz a földre?

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
A körülötted élők is boldogok lesznek?

Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél
A földre, hogy megtanulj világítani?

És amikor már fénylő színekben pompázol,
Világítani tanítod a többieket?

Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény-
Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel?

És a kettőből, a százból, az ezerből ismét
Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt.

Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében
Tündököl minden pillanatban?

És mindenkinek jut:

A Te hatalmas fénylő erődből
- minek neve boldogság,

A Te hatalmas sugárzó szemed pillantásából
- minek neve szeretet,

A Te jóságos ajkad szavaiból - minek neve
megértés,

A Te kezed mindent egybefonó öleléséből -
Minek neve a Lélek teremtő fénye.

Légy boldog, és szerető ember! "

(Angelisz Irini: Fénytenger)

 

"Egy lélek állt az Isten közelében,
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

 

(Reményik Sándor: Egy lélek állt...)

 

1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet."

 

(Pál Apostolnak a Korinthusbeliekhez írt Első Levele 13)

 

A hitről

Professzor: - Hiszel Istenben ?
Diák: - Teljes mértékben, uram.
Professzor : - Jó-e Isten ?
Diák: - Természetesen.
Professzor : - Mindenható-e Isten ?
Diák: - Igen.
Professzor: - A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten ? Hmm ?
Diák: (A diák hallgat.)
Professzor: - Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten ?
Diák: - Igen.
Professzor: - Jó-e Sátán ?
Diák: - Nem.
Professzor: - Honnan származik a Sátán ?
Diák: - Istentől?
Professzor: - Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban ?
Diák: - Igen.
Professzor: - A bűn mindenhol jelen van, nemde ?
Diák: - Igen.
Professzor: - És Isten teremtett mindent. Így van ?
Diák : Igen.
Professzo : - Tehát ki teremtette a bűnt ?
Diák : (A diák nem válaszol.)
Professszor : - Vannak-e betegségek ? Erkölcstelenség ? Gyűlölet ? Csúfság ? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye ?
Diák :- Igen, uram.
Professzor: - Tehát, ki teremtette mindezeket ?
Diák : (A diák nem felel.)
Professzor:- A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam: láttad-e már valaha Istent ?
Diák: - Nem, uram.
Professzor: - Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet ?
Diák: - Nem, uram.
Professzor: Érezted-e már valaha a te Istenedet. megízlelted-e a te Istenedet. vagy érezted-e már a te Istened illatát ? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről ?
Diák: - Nem, uram, attól tartok nem.
Professzor: - És mégis hiszel benne ?
Diák: - Igen.
Professzor: - A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na, erre mit mondasz, fiam ?
Diák: - Semmit. Nekem csak a hitem van.
Professzor: - Igen, a hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak !
Diák: - Professzor, létezik-e a hő ?
Professzor: - Igen.
Diák:- És létezik-e a hideg ?
Professzor: - Igen.
Diák: - Nem, uram. Nem létezik.
(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)
Diák: - Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük. Lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.
( Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)
Diák: - És mi van a sötétséggel, Professzor ? Létezik-e a sötétség ?
Professzor: - Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség ?
Diák: - Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk.,normális fényünk.,nagy erejű fényünk, villanó fényünk. De ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi ! S azt hívjuk sötétségnek, így van ? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde ?
Professzor: - Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember ?
Diák: - Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Professzor: - Hibás ? Meg tudod magyarázni, miért ?
Diák: - Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel: hogy van az élet , utána pedig a halál; van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya.
Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak ?
Professzor: - Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen: igen.
Diák: - Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram ?
(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, mi lesz a vita kimenetele.)
Diák : Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor ? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor ?
(Nagy zajongás támad az osztályban.)
Diák : - Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát ?
(Az osztály nevetésben tör ki.)
Diák : - Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát ?.... Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnánk így bármilyen hitelt az előadásainak ?
(A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)
Professzor: - Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: - Erről van szó, uram ! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője.


A diák..... Albert Einstein volt.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.