Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mikszáth Kálmán: A néhai bárány

2012.02.14

 Mikszáth Kálmán: A néhai bárány (novella)


1. Cselekményvázlat:

Bodokon vihar tört ki, s kiöntött a Bágy- patak
Eltűnt Baló Boriska Cukri báránya
Egy gazdag ember, Sós Pál gonoszsága lelepleződik.


2. Cselekmény:
Mikszáth egyes szám első személyben kezdi el a történetet. – személyes kötődését jelzi a téma és a táj iránt, hiszen az nógrádi palóc területen, szegény emberek között játszódik
Az első mondatban érdekes kép bontakozik ki előttünk: „a felhők elé harangoznak”. Ez egy olyan régi falusi szokás volt, amely a nagy viharok elmulasztását hivatott szolgálni.
A helyszínt is megtudjuk: Bodok község.
A második mondatban találkozunk egy emberrel, Csuri Jóskával, akinek „hólyagos lett a tenyere”. Miért? Mert Csuri Jóska harangozott, hogy elkergesse a vihart. Később az is kiderül, hogy ő a katolikus pap.
„Az állatok megérzik a viharokat.” Ennek a népi babonának ad hangot az író a második bekezdésben, ahol felsorolásszerűen mutat be néhány jellegzetes példát.
Továbbolvasva a novellát, egy „csodának” lehetünk tanúi: A harangszó elfordította a vihart, megszüntette a veszedelmet. A szaladó búzamező képével leírt szélvihar is alábbhagyott, csak a Bágy vize emelkedik egyre nyugtalanítóbban.
Az itt élő emberek nagyon babonásak, hisznek a csodában - harangoznak a vihar előtt, a vihar alábbhagy, de a patak vize emelkedik:
„Gerendák, ajtók és mindenféle házi eszközök úsztak a hullámokon, szakajtó, zsúp és ablaktábla. (Egész házakat mosott el a víz valahol!) Azután jött egy petrence, utána pedig valami négyszögletes tuskót gurítottak a habok…

A holdfény éppen oda vágódott. Nem tuskó biz az, de tulipános láda, s nini, egész csuda, milyen szépen ül ott a tetején egy picike bárány.”
A falu összefog, s hogy gátat szabjanak az áradásnak, még a gazdag Sós Pál is „csáklyát hozott”. – Vajon miért? (a csáklya arra is jó, hogy kiemeljék vele a vízbe esett tárgyakat) Ennek a jelenetnek a kiemelése egy a Mikszáth által alkalmazott módszerek közül, hogy „elültesse az ember fülébe a bogarat”. És mivel az író elég gyakran alkalmazza, a feszültségkeltéssel egy időben a mű balladai homályba süllyed: csak sejtünk bizonyos dolgokat, de biztosan nem tudunk semmit.
Ezután tudjuk meg, pontosabban következtethetünk a történet szempontjából teljesen lényegtelen Csuri Jóska foglalkozására: ő a katolikus pap. Ugyanakkor egy példát is láthatunk Mikszáth sajátos írói stílusának egyik elemére: az előző mondatokkal teljesen ellentétes tartalmú megjegyzésekkel, csattanóval fejezi be a bekezdéseket (Pl.: „jó dolog keresztény katolikus papnak lenni – lutheranus vidéken”; „A gazdák barázdákban eresztették a folyóba az esővizet. Csak aztán vissza ne térjen többedmagával!”)
Ezután már a láda és a bárány sorsa lesz érdekes!
„Amott fordul ni, a Périék pajtájánál! Nosza, szaladj, hát utána, öreg láda!” Mikszáth közvetlen hangvétele azt érezteti velünk, hogy az író nem a „mindent tudó úr” (mint kortársai), hanem egy a novellában szereplő, bámészkodó parasztok közül.
„Nem volt abban a ládában egy veszett garas sem, hanem (ma már tudjuk) benne volt a szép majornoki Baló Ágnes kelengyéje: három perkál szoknya, négy szélből az egyik, hat olajos kendő, nyakba való kettő, ezüstcsatos mellény, tíz patyolat ingváll s azonfelül a mente, meg egy rámás csizma, újdonatúj, még a patkó se volt ráverve. Szegény Baló Ágnes, benne volt abban a ládában mindene!
Hogy az ár elmosta a csőszházat, elmosta a házasságot is. Gúnya nélkül nem léphet az oltárhoz szégyenszemre. Már mindene megvolt, pedig beh keservesen, mint cseléd szerezte, minden ruhadarabot egyenkint. Szüretre lett volna meg a dolog, legalább úgy mondta az utolsó szombaton maga a vőlegény — de most már vagy lesz valamikor, vagy sem.”
Ágnes a kelengyét siratta, testvére, a 8 éves Borcsa a kisbárányt.
„…a tarka Cukri bárányka, akivel együtt játszott, együtt hált… Jó, hogy a cudar Bágy elöntötte a rétet is… úgy sincs már, aki selyem füvét megegye, mert a kedves, az édes Cukri bárány odalett… ( Mikszáth együtt érez a kislánnyal)
Milyen szépen rázogatta a farkát még az utolsó nap, ugrándozott künn a verőfényen, Borcsa picike tenyerét hogy megnyalogatta, jámbor szemével nyájasan bámulta, mintha érezné, hogy utoljára látja!”

A következő bekezdésben a falusi élet és a paraszti sors jelenik meg: az emberek elfogadják Sós Pál “őkigyelme” szavát, mert ő tisztviselő – és valószínűleg gazdag is. Nem lázadoznak ellene nyíltan, bár a háta mögött mégis őt gyanúsítják a lopással. A városban a faluról általánosított kép, a „pletykázó parasztok képe” ebben a műben is megjelenik. Az emberi kíváncsiság a gazdagság utáni vággyal párosulva olyan lehetetlen történeteket alkot, amelyet már az író is nyíltan elítél. A paraszti sors nehézségeit tükrözi a Baló család sorsa: az ár elvitte mindenüket, sőt még a házuk is összedőlt. A házassághoz kötött falusi szokások egyikébe is bepillantást nyerhetünk a tragédiával kapcsolatban: a lányok nem mehetnek férjhez nyoszolya nélkül. Az író csak egyetlen reménysugarat ad a szerencsétleneknek: „hátha visszahozzák”.
A lányok édesapja elment keresni lánya kincseit, Sós Pál urat is kikutatták, nem találták a ládát sem, Cukrit sem. Ágnes is útra kelt, de ő is hiába. A kincseiknek nyoma veszett, Ágnes pedig beteg lett. Érte kellett menni. Borcsát is magával vitte az apja. Ágnes nem igazán beteg. Furfangos: azt gondolja, megsajnálják, visszakapja jogos jussát.
A család mindvégig makacsul ragaszkodik jogos tulajdonához. Az apa és nagyobbik lánya erővel és furfanggal nem jár sikerrel. A népmesék felépítéséhez híven a legkisebb, a legártatlanabb lány oldja meg a problémát. Amikor Sós Pál válláról leesik az új ködmön, és a kislány felismeri, hogy a ruhadarab báránykájának bőréből készült, nem tudja visszatartani érzéseit. Az igazság kiderülése eléggé szarkasztikus: Istenre való esküvés alatt csúszik le a ködmön, egyfajta isteni igazságszolgáltatásként.
Új templomot szenteltek fel éppen, az Isten házát, akire Sós Pál esküszik.
„egyszer csak szembe jön az egész elöljáróság meg a főemberek, köztük Sós Pál uram is, ünnepiesen felöltözve, újdonatúj ködmönben, mely panyókára fogva lógott a válláról. Igaz biz’a — az új templomot szentelték itt föl a mai napon.
- Nézd, Boriskám! Nézd meg jól azt a hosszú hajú magas embert – súgja kis húgának Ágnes -, az vitte el a Cukrit.”Borcsa odament Sós Pálhoz:
„- Bácsi! - szólt csengő, szelíd hangon. - Adja vissza bárányomat!”
Sós Pál esküdözve tagadott, de a ködmön leesett a válláról.
„- Cukri! Kis báránykám! - kiáltott fel a leányka fájdalmasan.
Lehajolt. Fejecskéjét odaszorította, ahol a bélésen két barna folt látszott…
Ügyes szűcsmunka és szép tisztára mosott báránybőrből volt az egész bélés, hanem az ismerős közepe mégis a legkülönb. A kis Baló Borcsa könnyhullatásával még tisztábbra mosta.”
3. Elbeszélésmód, a mű jellemzői:
Népies beszédmód jellemzi Mikszáthot, mert beleéli magát a falusi emberek beszédmódjába, néha még is saját mondatait is javítja: pl. Borcsáról így beszél az apja: „Olyan anyás… vagy mit is beszélek, hisz rég nincs már anyja a szegénynek”. Mikszáth úgy beszél, mintha ő is ott lenne a szereplők között. pl, amikor bemutatja, hogy mi minden látható az áradó Bágy vizében és teljes mértékben azonosul a szereplőkkel.

4. A mű stílusa:
A néhai bárányban, mint Mikszáth más novellaiban is a romantika keveredik a realizmussal. A romantikára jellemző például a sejtetés, a balladai homály, a népmesei és a néprajzi elemek. Az emberek valós életének, mindennapi gondjainak bemutatása, a falu szokásainak bemutatása és a népies szavaknak használata a realizmust igazolja.
A mű híven tükrözi a 19. század eleji egyszerű emberek életét, érzéseit. Mikszáth azért tudott ilyen tökéletes képet alkotni a falu életéről, mert lelkileg tökéletesen tudott azonosulni szereplőivel, amire csak a legnagyobb írók képesek.
5. Népmesei elemek:
- a család három tagból áll
- a legkisebb leplezi le a csalót
- a jó győzedelmeskedik
- vándorút a láda keresése miatt stb.
6. Balladai elemek:
- sejtetés
- bizonyos dolgok homályban maradnak
- néhol szakadozik az előadásmód stb.
7. Szerkezet:

1. bevezetés: A megáradt Bágy elvisz mident
2. tárgyalás
a, bonyodalom: eltűnik Baló Ágnes tulipános ládája
b, kibontakozás: a láda keresése
c, tetőpont: Sós Mihály meggyanúsítása
3. befejezés – benne a megoldással: Sós Mihály lelepleződése


8. Tájszavak és jelentésük:

szakajtó: kenyérkelesztésre való, fületlen gyékénykosár ( abba szakajtották bele a kenyértésztát)
zsúp: szalmafonat, mellyel a háztetőt befödik ( = zsúpfödeles ház)
petrence: szállítórúd, amit gabona aratásánál használtak ( 2 rúdon szállították a learatott gabonát )
tulipános láda: tulipánokkal díszített láda, melyben a falusiak a kelengyét (hozományt) tartották
panyókára fogva : vállra vetve
perkál: nyomott mintás, pamutvászon ruhaanyag
9. A novella fogalma:
A kisepikai műnembe tartozó, kevés szereplőjű, rövid cselekményű mű.

M. Fehérvári Judit