Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balogh Géza műfordításaiból: Naransina: Fekete rózsák (Черни рози) és Vera Polozkova: A keserű üröm-illatot...

2012.02.14

 

Naransina: Fekete rózsák


(Черни рози)


Az éj, a tüzes-vérű, szerelmes lovag,
gyertyaként olvad
az izzó vágy lobbanásai alatt...
szeretettől sebzetten
áll a jégvonta homályban, velem szemben,
elkeseredetten...
reménytelenség zárja sápadt ajkait.
Az éj, a szerelmes lovag - fekete-rózsa csokorral;
vércseként vájja számtalan, baljós gondolat...
lelkében dúl a vad vihar,
merre lépjen
a titkon elért útkereszteződésen.
Az éj, a szerelmes lovag, a hold-ösvényen...
könnycsepp tolul két szemembe;
fázom...
még ott áll, s rám vár...
Az éj, a szerelmes lovag... titkon remélem - karjaiba zár!

 

Vera Polozkova: A keserű üröm-illatot...
(Горький запах полыни...)

A keserű üröm-illatot
És a sivatagi homokot
A teve púpján -
Neked.

Az öreg fösvény vagyonát,
A két keresztbe tett kardot
A család címerén -
Neked.

A be nem gyógyult sebeket,
Minden távoli vidéket
A távcsőben -
Neked.

A zárt ajtóból a kulcsot
És hozzá szívemet adom
Hajnali vöröslőn -
Fogd!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.