Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Székely Daniela: Csillagok

2011.10.02

Székely Daniela:

Csillagok


Fekete, sötétbe borult, fényes csillagok!
Titeket nézlek, s csak rá gondolok.
Titeket nézlek, s az jár a fejemben,
Miért pont őt kell szeretnem?

Fekete, sötétbe borult, magányos csillagok!
A remény titeket már rég elhagyott.
Oly sokan vagytok, mégis oly egyedül
Nézitek búba hajló, keserű életünk.

Fekete, sötétbe borult, szomorú csillagok!
Megöl ez a kínkeserves állapot.
Elmennék én, messzire menekülnék,
Hozzátok, fel az égbe repülnék.

Fekete, sötétbe borult drága csillagok!
Elmennék, mégis itt vagyok.
Álmomban is egyedül ballagok,
Hisz én is csak egy csillag vagyok.

 

 


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.