Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A könyvem részletei 2.

2017.05.07

Ajánlás

 

Zsófinak, mert mindig vidám volt és szabad… Mert mindig azt tette, amihez éppen kedve volt… És, mert úgy élt, mint a madár: szabadon, belélegezve minden egyes pillanat örömét, s, mert nem ismerte a gyászt, a halált, s csak igenei voltak erre az életre. És tervei. Mindig pontosan tudta, hogy mire képes, s, ha voltak is önnön korlátai, azokat állandóan át tudta ugrani a határai kitolásával.

Zsófinak, mert meg merte tenni, amit más senki sem: elröpült Kanadába csak úgy simán, noha azt sem tudta, hol fog lakni… És nagyvárosokat látott, meg Amerikát is, s minden további gond nélkül végigmetrózta New Yorkot, mert tudni akarta, milyen az „amerikai álom”, vagy nem is az, hanem a valóság.

És Zsófinak, mert tudott és mert tiszta szívből, őszintén szeretni, mert a Peer Krisztiánhoz fűződő szerelme egy életre szólt.

És Zsófinak, mert az Édesanyja lehetettem. A világ legnagyszerűbb Gyermeke ma is, akárhol is legyen, aki aggódott értem, s tiszta szívéből szólított „Anyának”…

És Zsófinak, mert volt idő, mikor nem találta a fél pár zokniját Budapesten, mert elveszett a nagyvárosi életben, de aztán Ő maga volt a nagyváros… Szerette Budapestet minden idegszálával, de a bulvárok fasorai között azért mindig megtalálta azt a pontot is, amiért érdemes volt Nagymarosra költöznie, ahol a hódok tették igazán boldoggá. És a nyírfák: Betula Pendula, s Krisz kedvéért mind a huszonöt fajtája.

És Zsófinak, mert a „Csíkos zokni” című blogja maga volt a vitalitás és az ifjúság.

És Zsófinak, mert őszinte barát volt, s igaz.

És Zsófinak, mert egyetlen egy nap alatt képes volt megfesteni egy Miro és Chagall világát felelevenítő, de mégis Mocsár Zsófi-s képet, miközben a patyolatszőnyeg tűzvörösét is eltüntette…

És Zsófinak, mert egy hónap alatt megtanult animációs filmet készíteni mindössze hétszáz kockát felhasználva, de az a rajzfilm élt, s le akart szállni a földre a képernyőről…

És Zsófinak, mert ickázni is megtanította Flopot, aki kutyának teremtetett, de Zsófi és Krisz igaz barátja, társa, családtagja lett.

És Zsófinak, mert Ő volt Mocsár Zsófia Alexandra, s, aki ma is az, s immáron örökké huszonöt éves marad és nagyon távolról ma is azt írja le egy hófehér papírra, ami a legszebb művészi installációk kiinduló kockája, mint kicsi korában:

„Ne sírj, Anya! Nagyon szeretlek!”

És Zsófinak, mert nagyon szeretett volna egy könyvet, ugyan nem ilyet, de tudom, ha itt volna, nagyon boldog lenne vele!

És Zsófinak, mert megígérem, míg el nem készül a portfóliója, addig megpróbálom túlélni Őt.

 

                                                                           Anya

 

 

Zsófinak köszönettel, mert ünnep volt az életünkben a lénye. Aki Angyallá lett, mert mindig is az volt.

                                                                        (Anya)

 

 

 

Ez a könyv közösségi összefogás nyomán jött létre. Együttesen állítunk emléket annak a nagy talentummal megáldott teremtésnek, akit Mocsár Zsófia Alexandrának hívtak, s, akivel gyógyíthatatlan kór végzett.

Sajnos, nem adatott meg neki, hogy álmait, ígéretes szakmai elképzeléseit megvalósítsa, sokoldalú képességeit a legteljesebben kibontakoztassa. Feleség volt, de odaadó Édesanya már nem lehetett belőle. Elragadóan kedves, segítőkész személyiségével mindnyájunk szeretetét kivívta. Akik anyagi vagy szellemi támogatást nyújtottak e könyv megjelentetéséhez, mind hisznek az Ő spirituális hagyatékában: a szeretet mindenek fölöttiségében.

Kedves Judit!

Nem ismerjük egymást személyesen, Zsófi osztálytársa voltam az intermedián. Sokkoló ez a hír, nagyon-nagyon sok erőt kívánok, Zsófi egy kemény csaj, fel fog ébredni, ez biztos!!! Sokat gondolok rá, és küldöm az energiaimat, szeretetemet, és imádkozom érte!!!

                                                         Mihályi Barbara

Kedves Judit néni!!!

Zsófi erős, mindig is az volt, most is az lesz! Hiszem, hogy az összes adys „fülesmackó” nevében mondhatom, hogy akármilyen közel, vagy éppen távol vagyunk Tőle, fogjuk a kezét, és most mi adjuk át neki azt a mérhetetlen energiát, erőt, egészséglöketet, szeretetet, amit Ő nyújtott mindannyiunknak a négy év során!!! Gondolok rá, imádkozok érte!!!

                                                            Timári Bettina

Kedves Judit, igen nagy aggodalommal olvastam vasárnap délután kelt, Zsófival kapcsolatos - azóta eltűnt- posztját. Ne haragudjon, hogy ismeretlenül írok, remélem a Facebook nem helyezi ezt a levelet az egyebek mappába, de ezúton érdeklődnék afelől, hogy hogy van Zsófi, illetve miként tudnék további hogylétével kapcsolatban információhoz jutni? Együttérezve-aggódva, válaszában reménykedve:

                                                              Papp Gábor

 

„Csoda egy lány volt.”

                                                    (Zsigmond Emőke)

 

„Zsófi csupán 17 éves volt, amikor ezeket az oly kedves mini maszkokat készítette. Ma a szobánk falát díszíti, és naponta jön a döbbenet, hogy az azóta eltelt nyolc év alatt milyen csodálatos ívet írt le Életének szivárványa, miközben ismét földet ért! Szeretettel őrzöm emlékedet, amíg élek.”

                                        (Németh Jenőné Saci)

 

„Elmentél Zsófika oda, hová mindnyájan tartunk. Hirtelen, váratlan, minden előzmény nélkül. Egy mosoly voltál, egy illat, törékeny tündérfény, ifjú, bájos, kacagó lány. Itt hagytad Jutkát, az édest, a rajongásig imádott anyát, aki most nem talál vigaszt, s hazavár… Látogasd őt, kérlek, álmaiban, mozdulataiban, legördülő könnycseppjei szivárvány sugarában! Hiszem Zsófikám! Az igazak üdvözülnek, s Te az voltál: „IGAZ”. Akik ismertek, szerettek, szívük egy darabját veszítették el abban a pillanatban, amikor a döbbenet fekete csóvájaként jött a hír. Nincs szó, nincs fogható, az emberi elme korlátolt, mert ez a „NINCS” óriási. Álmodd tovább ott fenn, amit itt már nem tudtál befejezni! Isten Veled kicsi lány!”

                                (Figeczkiné Bakosi Valéria)

 

„Kedves Judit, ismeretlenül is szeretném részvétemet kifejezni. Egy csoda volt a lánya, ezt a csodát Ön hozta létre, ő volt Gábor bácsi igaz unokája. Sok erőt kívánok!”

Üdvözlettel:

Ménesi Gizella, Gabi és Évi (Zsófi féltestvérei) unokatestvére, egy lány édesanyja

„Kedves Judit!

Hozzászólást nem tudok írni Neked, de amúgyis, a szó most kevés... Mélységesen nagy fájdalom ez, gyógyíthatatlan... Isten adjon erőt Neked, vigasztalódást... Az angyalok örökké élnek, és a lányod az volt. Osztozom fájdalmadban, és ölellek:

                             Szilasi Ildikó”

„Jutkám, őszinte részvétem! Légy erős!

                                                   Marcik Magdolna”

„Kedves Judit!

Opra-Szabó Zsófi vagyok. A másik Zsófi Kanadából. Őszinte részvétemet szeretném kifejezni! Hihetetlen tragédia, ami történt, amit képtelenség felfogni. Zsófival kis időre testvérekké váltunk itt, Kanadában. Összekovácsolt minket a sok nehézség. Én azóta is itt vagyok, és rengeteget gondoltam rá amúgy is, de most minden egyes fűszálról ő jut eszembe! Nagyon hiányozni fog! Fantasztikus, tehetséges, kedves, őszinte lány volt! Nagyon örülök, hogy megismerhettem! Gondolom, egy anyának ez lehet a legnehezebb, elveszteni egy gyermeket, de kitartást, egészséget, jobbulást kívánok! Itt, az egyetemen is sokan megszerették, a professzorok egyik kedvence volt! Az ő kérésüket továbbítom most azzal, hogy elkérem az ön postai címét. Szeretnék részvétüket kifejezni saját szavaikkal önnek! Köszönöm!

Tisztelettel és rengeteg részvéttel:

                                                   Opra-Szabó Zsófia”

Kedves Jutka!

Ha most találkoznánk, megölelnélek, hogy erőt adhassak neked annak elviseléséhez, amit rád mért a sors. Anyai szíved legféltettebb kincse most egy más dimenzióba költözött. Az a ragyogó tehetség, ami benned lakik, Zsófiban folytatódott. Őrizd őt szívedben, állíts rövid földi életének olyan emléket, hogy sokáig emlékezzenek rá! A szíved tudni fogja, hogyan tedd ezt. Vigyázz magadra, hogy mindezt véghez tudd vinni! Vigyázz magadra, mert a Te tehetségedre szüksége van a világnak, rokonaid, barátaid, ismerőseid óvó szeretete pedig átsegít majd a legnehezebb időszakon. Ha van olyan dolog, amiben tudok segíteni, számíthatsz rám. Mélységes együttérzéssel és sok szeretettel ölellek:

                                                               Érckövi Kata

 

Nagyon szeretünk Zsófi! És nem hisszük el, hogy elmentél, tudjuk, csak elutaztál valahova nagyon messzire csodákat látni és teremteni…

 

                             Várhalmi Ilona és Csikos Sándor

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.