Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Írásaim 2.

2017.05.07

A Tükör túloldaláról

Mocsár Zsófia Alexandra különös dolgokról vall…

 

„Szeretek játszani. A kísérletezés játék. Összeépíteni festéket papírral, színeket formákkal, a tárgyakat képekkel és persze mindezt leradírozni egy üres (mindenki tudja, hogy tele van: ablakkal, ajtóval, katonával és esernyővel mondjuk) térben. Szeretem a reneszánszot a puttóival, a szecessziót a nőivel, a dadaizmust mindenével együtt. A mindent, a játékot szeretem. A mazsolát nem szeretem.”

 

(Mocsár Zsófia: Ablak-képlet Hadművelet)

 

 

„Az ólak véres melegében

ki mer olvasni?

És ki mer

a lemenő nap szálkamezejében,

az ég dagálya és

a föld apálya idején

útrakelni, akárhová?”

 

(Pilinszky János)

 

1. Ami lesz és visszahatni képes, az van.

2. Ami önmagára visszahat, az önmagát okként határozza meg.

3. Csak az képes magát alakítani, aki visszafordul és magára okként hat.

4. Aki magára okként hat, az már olyan, amilyenné ma-gát alakítani kívánja.

5. Azonban mégsem lehetett volna olyan amilyen, ha nem alakította volna olyanná amilyen, jóllehet azzal a magával alakította magát olyanná amilyen, amilyenné alakult.

6. A fejlettebb visszanyúl, hogy fejlettebb legyen.

7. Így önmagát (oda-vissza) kölcsönösen meghatározza.

8. Ekként a szabadság kétszeres meghatározottság az időben.

9. Ha annak tudatában élsz, hogy minden pillanatodhoz vissza (meg)térhetsz, saját megváltásodtól vagy bekerített.

10. Az ember tehát alávetett valakinek, aki legjobban ismeri: önmagának.

11. Tarts önmagadtól.

12. Kész van, ami készül.

 

(Erdély Miklós: IDŐ-MŐBIUSZ)

Hogyan tettem bolonddá a művészvilágot?

 

E címmel írt visszaemlékezést az egyik leghíresebb művészeti hoax szerzője a minap. A memó apropója: az általa kitalált festő alkotását a Sotheby’s értékesíti. A történet 1998-ban kezdődött, amikor William Boyd skót író megjelentette életrajzi művét az elfeledett festőről, Nat Tate-ről, aki öngyilkossága előtt állítólag megsemmisítette művei 99 százalékát.

A könyvbemutató helyszíne Jeff Koons amerikai festő manhattani stúdiója volt, a nagy eseményen pedig részt vett az új könyvkiadója születését ünneplő David Bowie is. Arról, hogy az állítólagos absztrakt expresszionista alkotó csupán Boyd agyszüleménye, azaz egy kitalált karakter, csak kevesen tudtak (a misztikus művész neve a két nagy londoni galéria – a National Gallery és a Tate Gallery – nevéből állt össze).

Hogy a csalás hitelesebb legyen, az összeesküvők a szerző egy megmaradt művét is prezentálták, ezt vallomása szerint maga Boyd készítette.

Az amerikai bemutató minden képzeletet felülmúlt: nem csak bevették a trükköt, de a jelenlévők között olyan bennfentesek is akadtak, akik saját emlékeikből adtak hozzá a Tate-legendához. A szervezők egy héttel később megpróbálták Angliában is elsütni a poént, de addigra a hoax lelepleződött. Azóta három dokumentumfilm készült a kitalált festőről, Boyd könyvét pedig németre és franciára is lefordították.

Az író bevallása szerint arra akart rámutatni, milyen könnyű a modern művészvilágban sztárt faragni valakiből; akciója az akkor berobbanó, szerinte sok esetben alaptalanul agyonsztárolt friss brit hangokra is reflektált.

Tizenhárom évvel a hoax után az alkotó most értékesíti az általa létrehozott, Bridge no. 114 című művet; a befolyó összeget jótékony célokra szeretné fordítani. Az aukcióval egyben el is temetné az általa létrehozott figurát, de aggódik amiatt, hogy a történet felmelegítése további keresletet szül Tate művei iránt (gondolom, mennyire aggódik, ha 3000 és 5000 font közötti áron árulják.

 

*

Az 1960-as évek új matematikájának szaknyelvében jelent meg, a nyitott mondat egy olyan mondat, melyben a változók helyére az alaphalmazból számokat helyettesítve a kifejezés kiértékelése igaz eredményt ad.

???

 *

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.