Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A verbunkos

2017.05.09

Az 1800-as évek közepére tehető a kialakulása. Még előbb a legények kislegény céhekbe jártak, s itt tanulták meg a motívumokat.

Az 1800-as évek közepén az addigi verbunk lassú+ gyors része elhalt, s a XIX. század végén már egyáltalán nincsen jelen a  gyors rész a táncban.

A kötetlen verbunk a Tiszántúlra, s azon belül is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére jellemző.

A kötetlen verbunk ismérvei:

1. Nem irányítja senki.

2. Nincs meghatározott térformája, mindenki ott táncol, ahol jobban hallja a zenét.

3. Minden férfi egyénileg improvizál.

A történelmi verbunkot a lakodalmakban (tréfás lakodalmi verbunk) és a bálokban táncolták.

Az interneten érdemes megnézni a nagylétai verbunkot az 1940-es évekből, ahol éjfél után már mindenki más motívumot táncol éppen úgy, ahogyan jól esik neki. Ilyenkor a káplán szerepét játszó kiállt.

Szövegei:

"Új királytok támadt, de nincsen katonája,

Csapj fel hát, pajtás, jó katona leszel!"

 

"Ha te öcsém elég nagy vagy,

akkora a fejed, mint a kerékagy!"

 

"Bizony zellert sokat ettél,

Állj be hát közénk szaporán, vagy 

mondd meg, mi a kívánságod!"

 

"Esküdjetek a rendre,

Essetek hát térdre,

S a hitnek új formáját mondjátok,

Az erdőben , a mezőben valamennyi bükkfa (makkfa) van, 

ugyanannyi makkfa(bükkfa) van."

 

"Madár az odúban kivájja a szemét, 

ha nem hallgatunk a káplán szavára!"

 

Ugyanazt kellett tenni, amit a káplán csinált (ha bebújt a kemencébe vagy a lányok szoknyája alá, akkor azt!).

A csárdás évtizedekkel később a verbunkból alakult ki, de tartalmában merően más, abban hasonlítottak, hogy eleinte negyedes volt mindkettő. Az ugrósnak és a legényesnek nyolcad az alapja, de később a verbunk is negyedes lesz.

Mire volt jó még a verbunk?

Vásárok, búcsúk, jeles napok (karácsony, húsvét, aratóünnep):

toborzás

A toborzókat cigánybanda követte, s maguk a toborzók lóháton, díszruhában jelentek meg, s előszeretettel látogatták a csárdákat, ahol elkezdték a táncot, s a káplánuk táncra szólított fel mindenkit. Aki táncra perdült, s ivott a toborzók borából, katonának számított, nem volt mese. A verbunk alapritmusa ebben az időben változik negyeddé.

Okok:

1. Nem csupán zenei kérdés, mert megváltozik a tánc stílusa, karaktere.

2. A verbunk egy ünnepélyes, lassú, patetikus résszel kezdődött, s ehhez a negyed kellett.

3. A falvak legényei bő gatyában jártak, de a huszárok feszes nadrágban, csizmában, s sarkantyút viseltek. Így a szűk nadrágon hallatszottak a csapások, s "szépen csengett a sarkantyú" is. 

A verbunk ekkor lassú + nyolcad+ bokázó részből állt még: ta, ta, tara, tara, ta = bokázó (3/4 + szünet)

ti, ti, tiri, tiri, tá = ezek lennének a nyolcadok (Ezt használta fel Rózsavölgyi, Csernák és Erkel is a Hunyadi Lászlóban)

Mellesleg, Hollandiában sokkal hamarabb alakult ki a verbunk, mivel a toborzás eszméje jóval korábbi volt, s a porosz laktanya udvarok is ezt a táncot preferálták.

Nálunk, Veszprém megyében a lányokat is bevonták a táncba. 

A Rábaközben, Kapuvárott, Kónyban, Szanyban, Soborban (Sobri Jóska) a férfiak körüljárták a lányokat, míg a legény a Hej! indulatszóval irányított (hejlegény).

Ez a kötött verbunk.

Jellemzői:

1. Tréformája félkör vagy kör.

2. A hejlegény irányította a táncot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.