Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bevezetés a dramaturgiába 3/2. rész - Katona József: Bánk bán - Kizárólag továbbgondolásra!

2011.04.24

Katona József 1819-ig, a Bánk bán második átdolgozott változatáig nyolc teljes estét betöltő drámát írt, s ebből legtöbben csak a Bánk bánt ismerjük
 
 
1. Monostori Veronika, vagy: A harc két ellenkező igaz ügyért.
    1812
 
2. A Borzasztó Torony, vagyis: a gonosz talált gyermek
     1812
 
3. Luca széke
     1812
 
4. István, a magyarok első királya
   1813
 
5. Aubigny Clementina, vagyis a vallás miatt való Zenebona Franciaországban IV. Henrik     alatt
  1813
 
 Az 1819-es átdolgozás után megváltozott a címe is: Hedervári Cecília, a magyar amazon, vagyis a Hédervár ostroma III. András alatt
 
6. Ziska, vagyis a husziták első pártütése Csehországban.
   1813
 
7. Jeruzsálem pusztulása
    1814
 
8. A rózsa, avagy a tapasztalatlan légy a pókok között (A Dérynére való utalások miatt be sem mutatják)
    1814
 
 
 
A Bánk bán első változatát 1815-ben, gyesek szerint már 1813-ban megírta, s 1819-ben pedig átdolgozta, majd 1821-ben végleg abbahagyta az írást, mert így vélekedett:
 
„Az igaz (látjuk), hogy a tele has ritkán dolgozik - jobban énekel az éhező kanári (...) De ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, élelméről gondoskodik, és - elhallgat.”
 
(Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni?)
 
 
Első műveit még színi társulatok számára írja, mert maga is játszik a második pesti színtársulatban - sőt reménytelenül szerelemre lobban Déryné iránt -, ha kell, dramatizál, noha a Ziska című művét a cenzor nem engedi színre vinni, mert ebben nem a német romantika, hanem Shakespeare és Schiller hatásai érvényesülnek. S előre vetül a Bánk bán problematikája is, amelyet Katona halála után három évvel mutattak be először Kassán, de a reformkornak mindenképpen végig kellett harcolnia a történelmet ahhoz, hogy valóban nemzeti drámánkká legyen ez a mű.
Katona stílusában 15-20 évvel megelőzte saját korát, hiszen drámája a romantika elemeit tükrözi. A sors furcsa iróniája, hogy Kecskeméttől mégis a mű nyelvezetéért kap díjat, holott a drámában ez a legrosszabb.
Ráadásul a Bánk bán történetet többen is feldolgozták Katonától függetlenül is. Legfontosabbak a német költő, Hans Sachs (1497-1576) írása és a kortárs osztrák drámaíró, Franz Grillparzer (1792-1830) darabja. Egyes elemzőkben még az is felvetődik, hogy Tiborc panaszának 61 sora ez utóbbi műve.
Ha csupán műelemzést kívánnék írni, akkor megemlíthetném a történelmi hátteret is, amelyben a Bánk bán keletkezett. 1813-ban volt a 600. évfordulója Gertrudis meggyilkolásának, 1815-ben pedig Napóleon végleg vereséget szenved, s létrejön a Szent Szövetség. Közös pontok ennyi év távlatából a dinasztikus érdekek, ezért a mű nem is kevés áthallást tartalmaz. Ha elfogadjuk, Katona romantikus szemléletét, mindenképpen párhuzam vonható Bánk bán és Széchenyi István valamint Wesselényi Miklós között, hiszen Ők azok, akik a Hazáért áldozni is képesek voltak, de ez már Katona életének utolsó éveire, a teljes kecskeméti elzárkózás időszakára és a halála utáni időpontokra esik.  Katona életében a dráma egyetlen hatása Bécsben mutatkozik, hiszen megjelenése után nem sokkal alkalmat ad arra a vádra, hogy a magyar cenzúra nem teljesíti kötelességét. Íme, ismét a Szent szövetség szellemisége. Abban az elhatározásában, hogy visszavonuljon szülővárosába, Kecskemétre, elfogadva az ott megüresedő ügyészi állást, valószínűleg nagy befolyása volt német íróbarátjának sorsa is. Johann Anton Leisewitz (1752-1806), a göttingai írói kör tagja ugyanis megírta egyetlen drámáját, a "Tarenti Gyula" címűt, majd végképp elhallgatott, s haláláig jogtanácsosként működött. Katona azért is alkotott rendkívülit, mert korát megelőzve nagyon jól bemutatta azt, milyen jelleműek lesznek a reformkor hősei, illetve milyen sorskérdések izgatják majd a magyar népet 1848/49 után. Bánk bánról már írtam, nézzük tovább! Petur bán és köre a hőbörgőket, Mikhál és Simon bánok (Ők Melinda bátyjai) a fontolva haladást jelenítik meg, de nagyon jól látható az 1848/49 utáni sorskérdés is, pontosabban a nemzetiségek szerepe a magyar történelemben. Vannak jó (Melinda és köre – eredetileg spanyol menekültek) és rossz idegenek (a merániak). Ellenben az V. felvonásban maga a horvát bán, Pontio di Cruce az, aki hivatalos aggódását is kifejezi az országért.
Katona Szemere Pálnak írott levelében ugyanakkor azt is kifejti, hogy világdrámát szándékozik írni.
Így aztán van egy olyan elmélet is, ami meglehetősen meghökkentő, s vagy egyet lehet vele érteni vagy nem, de miután nagyon érdekes, részletezem.
 
Világdráma = olyan dráma, amelyben legyen meg a 12-es osztat, mert ennyi évöv van.
Ha szemügyre vesszük a dráma fontosabb szereplőit, 12-en vannak. Cím szerint ugyan 13-an, de ebből 2 szereplő mindig együtt van, pl. Mikhál és Simon bánok.
Nem magyarkodni kívánok, de mindenképpen érdekes dolgokat lehet ebből az elméletből kihozni, ha a Fény programján keresztül szemléljük a szereplőket! Esetleg belemagyarázunk dolgokat valamibe, ahol nincsenek is… De az elméletek így születnek. Aztán vagy megállják a helyüket vagy sem… Mindenesetre a szakrális keresztben csupán egyetlen férfi található, aki a hét magyar törzsfő leszármazottja, s Ő Bánk bán.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
                      BAK – december 24.
                               Gertrudis
  
                                                                                          MÉRLEG -

                                                                                              október 23.
                                                                                                Isidor
KOS -

Március 21.

Bánk bán
                                                                                      

                               RÁK-
                           Szentiván éjszakája
                                Melinda
 
 
A főbb pontokon kívül minden egyes szereplő hozzárendelhető valamelyik csillagjegyhez.
Mikhál és Simon Halak (Olvasatomban: Itt van az ész, de természetesen beleköthető…)
Ottó Vízöntő, ami más csillagjegyekben a majom… A lakájok Ikrek, akikre a Janus-arcúság illik. Petur bán skorpió etc…
 
 

Tüzes jegyek

 

Oroszlán  Nyilas  Kos

 
 
 
 
A magyar népmesékben a táltos ló parazsat eszik.
II. Endre nyilas, s a szakrális királyokra jellemző e csillagjegy.
Bánk csillagútja végigmegy a művön. Az alapkonfliktus nem a közélet és a magánélet, hanem a közélet és a nép akarata között bontakozik ki.
Ez nem történne meg, ha Tiborc nem késztetné cselekvésre. Ő az, aki egy klasszikus párbeszédből indítva egyre többet mond:
 
 
„Él még Bánk, atyánk - fogom kiáltani.”
 
Tiborc itt a régi patriarchális társadalomra utal. Bánk ekkor gondolkodik el, s a magyar irodalom első olyan alakjává válik, aki nemzetben fogalmaz.
 
Mindenképpen érdekes Ottó és Biberach viszonya is, hiszen az utóbbi megzsarolja Ottót, mert Ottó a lovagregények erényeinek egyikét, a bajtársiasságot kéri számon Biberach-tól:
 
„De jól tudod, hogy én egyedül tudom, ki volt Fülöp királynak gyilkolója…” (Célzás egy régebbi németalföldi ügyre.)
 
Jellemző a Bánk bánra az is, hogy akaratlanul is követi a későbbi romantikus drámák azon vonását, hogy minden felvonást csattanóval zár. A IV. Végén Gertrudis -szal beszélgetnek, aki a gyermekeit és férjét emlegeti, ami nagyon szimpatikus vonás, s Bánk mégis leszúrja őt.
 
A deviancia esztétikájának nevezzük, ha egy mű elején nincs ellentét a legfontosabb konfliktus szereplői között.
 
Többen több kötetnyi irodalmat írtak arról, felelős-e valóban a királynő Melinda tettében. Egy bizonyos: ebből a drámából hiányoznak a nagyon erős nőalakok.
 
A dráma egyébként is megoldatlan megoldást tartalmaz.
 Ez azt jelenti, hogy a megoldás nem az előzményekből következik.
 
Még egy fontos vonás az is, hogy egy nagyon fontos főszereplő, Miksa bán csak az V. felvonás végén jelenik meg. Ő az, aki a királyné utolsó szavait hallja: „Ottó! Ottó! Gyilkosom!...”
 
Bánk mégis felfedi magát, s a hazajövő királyt nyakláncát eldobva, e szavakkal fogadja:
 
„Király! Gertrudisod koporsó
Aljára vágom a hatalom jelét,
Ott van. Vereslik is még vére rajta.”
 
Katona a drámában kibékítő egyensúlyt teremt. Most érkezik Tiborc, aki Melinda halálhírét hozza.
 
A konklúziót II. Endre vonja le:
 
„Nincs a teremtésben vesztes csak ő -
Nincs árva, úgy mond, csak az ő gyermeke.
Jól értelek; kivetted a kezemből
Pálcámat; - én imádlak! Igy magam
Büntetni nem tudtam - (magában) - nem mertem is.
Magyarok! előbb mintsem magyar hazánk -
Előbb esett el méltán a királyné!”
 
Ekkor a magyar nemesek mind leteszik előtte kardjaikat, hiszen Ő az, aki képes lesz felülemelkedni a dolgokon:
 
 
„Magyarok! Igen jól esmérem - szeretnek,
Enyimek! - Hogy ily nemes szívekkel egybe
Férkezni nem tudtál, Gertrúdisom!
(Fel akar sietni a holthoz; de eleibe akadván a lépcsőkön
álló gyermekei, azokhoz, általölelve, letérdepel.)”
 
 
 
Az operaváltozat szövegkönyve nem jó. Abban Gertrudis a vízbe fullad (Tisza-parti jelenet).
Kihagytam nagyon fontos szereplőket. Nem nagyon foglalkoztam magával a cselekménnyel sem… Nem vezettem végig az évkört, csupán elgondolkodtatásra írtam meg ezt a szösszenetem.
 
M. Fehérvári Judit
 
Debrecen, 2011-04-24.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.