Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Májusi szelek

2011.06.03

Lassan vége a májusnak. Micsoda tavasz: hol a nyárral, hol a késő ősszel vegyültek felhői, záporai és hőségei. A tegnapi napon ezen rezignálva döbbentem rá, hogy milyen mozgalmas májusok voltak életemben, noha valamiért nem igazán kedvelem ezt a hónapot. 
Nincs magyarázat. El lehet ugyan elmélkedni az okokon, de talán mégis az áprilisi bolondos kíváncsiság és a szeptemberi aranyló lombú fák mozgatták meg mindig is lelkem szépét. 
Néha az emberben egy-egy apró nesz, egy dőlt szögű napsugárnyaláb, egy illatfelhő is különös emlékeket éleszt. 
Romain Rolland „óceáni érzésnek” nevezte azt a tudást, amely hol felerősödik az emberben, hol gyengül, de mégis az a lényege, hogy közöm, közünk van a végtelenhez. Ez az az őstitok, amely Istenhez is elvezet. Fontos, belső ügyeket érint. 
Jung numinózus élményként definiálta a mély psziché nomen adest, azaz jelen van az Isten tudását, amely van, akiben felbukkan, s egész hátralévő életében fontossá, mintegy alapszentenciává válik, míg mások csak néha fogadják el azt, hogy csakis akkor van értelme élni, mintha úgy tennénk, mintha elhinnénk, hogy van egy intelligencia, amelyből mi is vétetünk, s vissza is térünk oda. 
Május van. Éppen az idusán a Zsófia névnappal. Édesanyámat hívták így, s az Ő Családjában szinte mindenki ezt a nevet viselte. Még emlékszem arra, mikor először hoztuk az éppen akkor vásárolt autónkkal ide, ahol néhány ház eltéréssel ma is élek. Látom alakját, fejének sziluettjét az előttem lévő ülésen és hallom kacagását. Majd átélem betegségét. És teszek-veszek körülötte éppen kilenc hónapon át. Ennyi idő alatt születik késszé egy Lélek, s Ő éppen ennyi idő alatt ért meg megtérni, mert a Lét benne van egy nagyobb valamiben, ami nem szűkíti, de tágítja a kört. 
Katatím képsíkokban áramlanak lelkemben a képek. Ennek az imaginatív állapotnak filmjei és hangjai vannak, melyek folyamatosan elárasztanak. Pál apostol és Szent Ferenc is így fohászkodnak Istenhez, hogy „Ne én legyek Tebenned, hanem Te énbennem.” Ez a kegyelmi állapot. 
Májusban volt a házassági évfordulónk. Hosszú évekig. Éppen 22-én. Nem véletlenül vibrálnak azok a képek, hiszen Te is eltávoztál. 
Május. Nem a cseresznye, nem a napsütés, nem a záporok és ballagások, hanem a spiritualitás: egy teljesebb lét, egy teljesebb világ. 

M. Fehérvári Judit

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.