Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Élj tudatosan!

2013.09.07

„Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érezzük, nem megy tovább. „Túl nehéz. Nem bírom” - ezek a gondolatok kavarognak a fejünkben. Jó szó a „holtpont”, mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább, és megnyeri a csatát.”
(Müller Péter)

„Gyűlöleteddel a gyűlölködőt, félelmeddel a félelmetest, aljasságoddal az aljast, gyengeségeddel a gyengítőt, bánatoddal a kilátástalanságot hallod meg, de derűddel a Derűt, erőddel az Erőt, bizakodásoddal a Bizalmat hallod. Amire hangolod magad, azt az „adást” veszed, és a hangoltságod megteremti a sorsodat. Minden erő, érzés és gondolat szüntelen adásban van. Rajtad múlik, hogy mit fogadsz be.”
(Müller Péter)

„Ha kihűlt körülötted a világ, fűts be önmagadban és áraszd a meleget! Meglátod, mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És félünk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még.”
(Müller Péter)

„A jó viszonyt elsősorban önmagaddal kell kialakítanod. Mert kifelé csak az sugárzik, ami benned van. Ha belül hideg vagy, kifelé sem adhatsz meleget. Lehetetlen.”
(Müller Péter)

„Aki a szerelemben be akarja biztosítani magát, hogy meg ne égesse az ujját, semmit se kockáztasson, az a leghatásosabban lehetetlenné teszi, hogy igazi tapasztalatra és mély kapcsolatra tegyen szert. A Himaláját sem lehet megmászni a moziban. A szerelem csak akkor hoz az életünkbe csodákat, ha komolyan vesszük, és odaadjuk magunkat neki. A szerelem nem olcsó dolog, s őrizkednünk kell attól, hogy magunk tegyük olcsóvá.”
(Carl Gustav Jung)

„Látni és hallani azt, ami bennem van - és nem azt, aminek lennie kellene. Elmondani azt, ami érzek és gondolok - és nem azt, amit mondanom kellene. Érezni azt, amit érzek - és nem azt, amit éreznem kellene. Kérni azt, amire szükségem van - és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok. Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek - ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám.”
(Virginia Satir)

„A tanult tehetetlenségről mindannyian hallottunk: egy meglehetősen kegyetlen kísérlet keretében kutyákat ketrecbe zártak, és áramütéseket adtak nekik. A kutyák próbáltak kiszabadulni, de mivel ez sehogy sem sikerült, egy idő után szűkölve leültek, és hiába hullottak rájuk az áramütések, nem mozdultak odébb – még akkor se, amikor már kinyitották nekik a ketrec ajtaját. Nem használták ki a lehetőséget, hogy elmeneküljenek. Seligman azt mondta: nálunk, embereknél így alakul ki a depresszió. Ha nagyon sokszor kerülünk beszorult helyzetbe, amelyet nem tudunk megoldani, akkor hiába tárják ki előttünk a képzeletbeli kaput, nem rohanunk a szabadulás irányába, mert már nem bízunk abban, hogy van kiút. Seligman a tanult tehetetlenséget a tanult optimizmussal állította szembe. Az optimizmus ugyanis nem veleszületett, hanem tanult képesség. Vajon képesek vagyunk-e a jövőt minden elszenvedett vereségünk ellenére is valahogy biztatónak látni, vagy legyőz a tanult tehetetlenség, a pesszimizmus, és önártó módon tekintünk a világra? A pesszimista ugyanis saját magát pusztítja. Ha ezt belátjuk, akkor ráeszmélhetünk, mennyire fontos, hogy képesek legyünk magunkat „átnevelni”, és kialakítani azt a szokást, hogy amikor valami nagy csapás ér minket, föltegyük magunknak kérdést: vajon miért kaptam ezt? Mire akar ez megtanítani engem? Mi lehet az üzenete? Nagyon súlyos vereséget szenvedtem, majd belehaltam – de mire tanít?”
(Prof. Dr. Bagdy Emőke - Utak önmagunkhoz (részlet)


„Bizonyított tény, hogy egy nagyon romos állapotban lévő immunrendszert már húszperces közös nevetéssel is fel lehet kissé erősíteni! Egyes-egyedül az emberi elme képes arra, hogy a katasztrófából Münchhausen-i módra, a saját hajánál fogva húzza ki magát! A humor által távolságot tudunk teremteni a sebesült énünktől, a fájdalmas eseményektől. A nevetés képes az immunrendszerünket ostromló stressz biológiai visszafordítására, így legalább nem betegszünk bele, egy csomó feszültségtől megszabadulhatunk.”


(Prof. Dr. Bagdy Emőke - Utak önmagunkhoz (részlet)


„Az elfogadás nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét.”
(Popper Péter)


„Betegségemtől kaptam valami mást is. Mondhatnám, megtanultam elfogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak, feltétel és szubjektív tiltakozás nélkül igent mondani annak, ami van -elfogadni a lét feltételeit, ahogy én látom és értem őket, elfogadni saját természetemet, amilyen éppen vagyok. Csak betegségem után értettem meg, hogy milyen fontos teljes egészében vállalni sorsomat.”
(Carl Gustav Jung)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.