Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Pygmalion-effektus

2013.08.30

 

A jelenség G. B. Shaw közismert színdarabjának alapján kapta a nevét.

Mi a lényege?

E jelenség az önmagát beteljesítő jóslat jelenségkörébe tartozik, mely az elvárások valóságalakító hatását jelöli: a másik ember sokféle tényező által torzított megismerése alapján elvárások fogalmazódnak meg, amelyek a sugallt információknak megfelelően ténylegesen bekövetkező eseményekké, cselekvésekké válnak a partner viselkedésében.
Magyarul, ha valakit állandóan dicsérünk ahelyett, hogy leszidnánk, lekicsinyelnénk tudását, akkor bármiben tökéletessé lehet.

A Pygmalion-effektus pedagógiaii folyamatban érvényesülő hatását Rosenthal és Jakobson írták le:

Egy iskola tanáraiban néhány gyerek iskolai teljesítményével kapcsolatos pozitív elvárásokat alakítottak ki, ennek eredményeképpen a gyerekek tényleges osztályzatai javultak a tanév végére. Az elvárások (bejósló erejüket a későbbi kutatások laboratóriumi kísérletekben és iskolai természetes szituációkban is érvényesnek találták) a tanulók intellektuális teljesítményére (kognitív elvárás), magatartására (normatív elvárás) és iskolai pályafutására vonatkoznak.

Ezek az elvárások olyan tapasztalatokra épülnek, mint a szülők foglalkozása, iskolai végzettsége, a tanuló neme, korábbi iskolai eredményei, intelligenciája, tanulási motivációja. A tanári elvárások elsősorban nem a gyerek teszteredményére, tanulására hatnak, hanem az osztályzatokra, a tanulás szubjektív minősítésére. A magatartásra és az iskolai teljesítményre vonatkozó elvárások gyakran együtt járnak: jó magatartású gyerektől nagyobb valószínűséggel várnak el jó teljesítményt és fordítva, mely összefüggés inkább a lányokra nézve igaz.

Nem feltétlen kell más, csak dicséret, de az állandóan!

Az önmagát beteljesítő jóslatok többféle, általános, azaz nem tudatos módon közvetítődnek a tanulók felé: gyorsabb megerősítés, több szemkontaktus és mosoly, nagyobb fizikai közelség a tehetségesebbnek gondolt tanulók esetén.

Újabb vizsgálatok kimutatták a tanulói elvárások tanárra gyakorolt hatását is. A tanulók tanárral kapcsolatos pozitív elvárásai eredményeképpen pozitívabbak a tanulók nem verbális jelzései, kompetensebbnek és kiegyensúlyozottabbnak érzi magát a tanár.

Felhasznált irodalom:

Cserné dr. Ádermann Gizella: Az önmagát beteljesítő jóslat (Pygmalion-hatás) pedagógiai vizsgálata. in: A pedagógus. Neveléslélektan. V. Szöveggyűjtemény. Bp. 1991. 162-173. vagy Tankönyvkiadó, Budapest, 1986; Feldman, R. S. Prohaska, T. (1979): A tanuló mint Pygmalion: A tanulói elvárás hatása a tanárra. in: uo. 174-187. vagy The student as Pygmalion: Effect of student expectation on the teacher. Journal of Educational Psychology, 71, 485-493.

Alapforrás: http://www.kislexikon.hu/pygmalion-effektus.html, Kőrössy Judit 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.