Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy kis hely-és hadtörténet

A Debreceni 6. Hadosztály történetének vizsgálata korhű dokumentumok tükrében

 

 

Magyarország második világháborús szereplése részben politikai döntéshozó folyamatok eredménye, részben kényszerpályák meghatározta történések sorozata volt.

Az első világháborút lezáró Versailles-washingtoni békerendszer, s a hazánk további sorsát formáló trianoni békeszerződés ugyanis nemcsak Magyarország, hanem az egész kelet-közép-európai térség helyét is meghatározta a világ-és Európa politikai felépítményében.

Gróf Teleki Pál és gróf Bethlen István reálpolitikusi szemlélettel pontosan tudták azt, hogy hazánk nem tudja jogos sérelmeit sem érvényesíteni egyedül, szövetségesek nélkül.

Arra is rá kellett döbbenniük, hogy a revízió gondolatának folyamatában csakis Németország lehet meghatározó tényező.

Az azonban nem volt teljesen egyértelmű a magyar politikai közgondolkodás előtt sem, hogy Németország politikája vajon meddig irányul az általános revízióra, s melyik az a pont, amelyiktől már a kontinentális egyeduralom a cél.

Valószínűleg Teleki Pál 1941-es öngyilkosságának mélyebb gyökerei is addig a felismerésig nyúlnak, hogy a nácizmusnak drasztikusan alárendelődik minden olyan katonai vagy politikai törekvés, amely nem szolgálja Hitler érdekeit.

Magyarország eleve kis nemzetté, s kis országgá vált a trianoni béke után kis haderővel, s inkább a békés revízió, s a fegyveres semlegesség politikáját vallva.

Ennek a viselkedésnek, ha paradox módon is, de mégis sikeres dolgai voltak az első és második bécsi döntések területi revíziói is, amelyek 1941-re teljességgel ki is merültek.

A magyar kormánynak még volt ereje ahhoz is, hogy elutasítsa a német csapatszállításokat az ország területén keresztül, s amikor a korlátozott háború európaivá szélesedett, akkor sem érintette országunkat semmiféle negatív diszkrimináció.

A világháborúvá eszkalálódott konfliktusból azonban Magyarország már nem volt képes kimaradni.

Magyarország 1941-től 1944 tavaszáig, a német megszállásig a béke szigete maradt még annak ellenére is, hogy a II. magyar hadsereg doni pusztulása, s a magyar megszálló erők kiküldése Ukrajnába és Fehéroroszországba már ide is elhozta a háború jeges leheletét

A háború 1944 tavaszától a levegőből már a magyar földet is sújtotta.

Az arcvonal a román átállás után omlott össze, s a hadműveletek 1944 augusztusának végén hazánk területére tevődtek át.

Magyarország 1944. március 19-én elveszítette függetlenségét.

A Renner-féle Európa-tervezet szerint a közös német-magyar államok területéről magyarok százezreit telepíthették volna keletre, hogy földművesként szolgálják az „Élettér” érdekeit, helyükre pedig német telepesek érkeztek volna.

Jelen pályázatom azért keletkezett, hogy megpróbáljam bemutatni a harci eseményeket, s a „Debreceni Honvédség” azon helytállását is, amely esküjük szellemében védte Magyarország érdekeit, s felismerték azt is, hogy a háború utáni Európában csak úgy találhatjuk meg helyünket, ha szembefordulunk Hitlerrel.

Alig akad a földön olyan ember, s olyan történész, aki a második világháború eseményeit tökéletesen elfogulatlanul képes szemlélni. Magát a témát csak akkor lehetne valóban tárgyilagosan kezelni, ha a levéltárak valóban nyitva állnának a háború minden egyes szegmentumával kapcsolatban.

Az Országos Levéltárban ugyan hadtörténészektől hallottam azt a sehol sem leírt információt, hogy ma az USA-ban és Oroszországban is annyi általunk hozzá nem férhető írásos dokumentumot őriznek Magyarországról, s magáról a II. világháborúról is, hogy azok fényében bizonyos események nagy valószínűséggel teljesen más megközelítést kaphatnának.

Az, hogy mennyi igazságtartalommal bír ez a hivatalos helyről meg nem erősített hír, előttem sem egyértelmű, de igyekeztem munkámba egy olyan Rommel idézetet is beleszőni, amely segíthet elképzelni ezt a tényt is!

Ezért dolgozatom kezdetén bátran kijelentem, hogy én sem találtam annyi objektív anyagot, amelynek fényében egységes, megbízható következtetésekkel gyarapíthatnám a téma után érdeklődőket, s ezért csupán szintézisbe próbálom foglalni mindazt, amiről tudomást szereztem.

Az is mindenképpen szükséges lenne, hogy mindkét oldal, illetve a háborúban résztvevő valamennyi ország véleményét egyidejűleg, s párhuzamosan tudjuk egy adott eseményre vetíteni.

 Ez még Debrecen esetében sincs így.

Valójában nem tudjuk az itt elesett katonák pontos számát meghatározni.

Van ugyan katonai emlékművünk, de a valós adatokat nem ismerjük.

A szovjet történetírás nagy valószínűséggel elferdítette ezeket a tényeket, s a vesztes német félnek pedig nem állt módjában helyesbíteni azokat egészen napjainkig.

Sőt valójában manapság sem. Az orosz levéltárakban e korszakot ugyanis napjainkban sem lehetséges teljes egészében kutatni.

Mindenesetre igen érdekes, hogy a debreceni 6. hadosztályra keresve, a neten ma is szélsőjobboldali honlapok tartalmára bukkanok.

Valójában a hadtörténetet, s a politikai eseményeket egymástól szigorúan elválasztani nem lehet, de én megpróbálok ebben a munkámban csak annyi politikai vonatkozást megadni, amennyi a háború katonai menetének megértése szempontjából feltétlenül szükséges.

Annál is inkább, mert ma már bizonyosan tudjuk, hogy azok a német vezetők is, akik valóban meggyőződéses náciként harcoltak a frontokon, egészen másképpen vélekedtek a háború végén, mint azt megelőzően.

Hadd álljon most itt ”Sine ira et studio.”  Erwin Rommel vélekedése:

„A második világháború, melynek során Hitler hatalmának előbb csúcspontjára, majd végére jutott, olyan világméretű dráma volt, melyben emberek millióinak boldogsága, egészsége és élete veszett oda. Csak reménykedhetünk, hogy ez volt az utolsó komoly háború, mivel egy hasonló nagyságrendű fegyveres konfliktus – a haditechnika mai fejlettségi fokát tekintetbe véve – az egész emberiség létét fenyegetné.”

 

DR. Homonnay Hugó

 

Hadtörténeti Levéltár iktatószám: 330/2634

1915. január 4-én született Budapesten. Kőszegen, Pécsen és Budapesten járt iskolába, Pécsen kitüntetéssel érettségizett. A Ludovika Akadémián a tüzérségnél avatták fel, mint hadnagyot. Hadiiskolába vezényelték és az iskola keretében került 1942-ben a Don menti harctérre, ahol 2 hónapig ütegparancsnok volt.

Az ott látottak fordították meg az életét. Hazatérve kapcsolatokat keresett a baloldali erőkkel. A németek bevonulásakor az iskolát feloszlatták és Kolozsvárra került a 9. hadtestparancsnoksághoz, mint hadműveleti nyilvántartó. Kiszabadította dr. Weisz Bélát, akit zsidó származása miatt fogságba ejtettek, és aki a lakásadója volt. Ezen akciója miatt összetűzésbe került a jobb oldali erőkkel.

1945 tavaszán ment Debrecenbe, hogy csatlakozhassák az új hadsereghez. A 6. hadosztály megalakítása után Tolbuchán hadseregcsoporthoz kapott beosztást és az egységével a Burgenlandban vonult fel. A háború után a Balaton északi részén vasút- biztosítást végzett.

Ezután kinevezték a Daróczi úton megalakult Világnézeti Átképző Tanfolyam parancsnokának. Több nyelvet beszélt, melyeket a külföldi irodalmi könyvek olvasásakor és fordításakor tudott hasznosítani. 


Jónás József

Hadtörténeti Levéltár iktatószám: 45052, n-128; Ny tsz:175

 

1900-ban született Kocsáron. 1920-tól 1946-ig teljesített hivatásos katonai szolgálatot. A régi hadseregben a Ludovika Akadémián végzett, csapatparancsnoki beosztásokat látott el. Utolsó beosztása 2 PK volt alezredesi rendfokozattal. A Horthy- féle hadseregben több elismerésben és kitüntetésben részesült. Nemzetvédelmi Kereszt tulajdonosa.

1945 januárjában szovjet fogságba esett és 1945 márciusában jelentkezett katonai szolgálatra. 1946 októberéig a debreceni 16. honvéd gyalogezred parancsnoka volt. 1946 őszén, mint nélkülözőt elbocsátották. 1950-ben általános nyugdíj megvonások során nyugdíját megvonták. Utána Sárospatakon fizikai, majd adminisztrációs munkakörben dolgozott.

1956-os forradalom alatt Sárospatakon parancsnoka volt egy 168 fős nemzetőrségnek. A nemzetőrség főként volt csendőrökből tevődött össze. Forradalmi tevékenysége miatt 1958. december 4-én honvéddé fokozták le.  

 

A téma kutatása eredetileg Bánfalvi Gergő ötlete volt, s a levéltárakat először Ő kezdte járni, de feladta, s éppen azért, mert a legtöbb dokumentum zárolt!

Ekkor döntöttem én el, hogy nekiveselkedek, s meglátom, mire jutok.

 

 

 

 

 

 

                                                                                             

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.