Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


M. Fehérvári Judit: A szeretről

2013.07.07

Ha valakit szeretek, teljes szívemmel teszem. Azzal a szívemmel, amely lelkem gyertyatartója, s, amelyben sohasem hamvad el a láng, mert, amikor először kigyulladt, akkor csillagszóróit magam válogattam úgy össze, hogy a spektrum valamennyi színét magukban hordják.
A fehéret azért választottam, hogy érzelmeim tiszták maradjanak, akár a világ tenyerére leszálló ifjú hópelyhek első útjukon, midőn a végtelent látni indultak felhőpárnácskáikból, s még nem tudják, hogy a fekete föld elnyelheti őket, csak azt látják, hogy a szánkózó és hóembert építő gyermekek szemeiben milyen fenséges csillogást idéztek elő.
A feketét azért, hogy, amikor viharossá válik lelkünk tengere fölött a szél, s tornádóért ordít, emlékeztessen a halál bakacsinjára, a gyászra, s arra a pillanatra, amit mi magunk idézhettünk elő, ha szavaink és tetteink sértőek, átgondolatlanok voltak, s úgy tűnik, nincs többé visszaút.
Régen, amikor még kis gyermek voltam, sirató asszonyokkal virrasztottam egy éjen át.
Körbe ültük a tisztaszoba asztalára felfektetett koporsót, meggyújtottuk a négy patyolatgyertyán a fényeket, magunkba szíttuk az elhunyt illatának, s a viasznak e furcsa keverékét, s álságos szemeinkből a könnyet hófehér, de fekete rámás keszkenővel itattuk fel.
Visszagondolva, nem tudom, mi lett volna a helyes cselekedet: hagyni feledésbe menni egy közösség szokását, s elviselni a pletykazuhatagot, ami így is utolért, mert az emberek önző természete Noé óta sem változott, hiszen hiába volt az a bárka, Khám mégis kiközösíttetett, mert nem az apjának, hanem testvéreinek mondta el, hogy az, mármint Noé, az apa, beképzeltségében hogyan meztelenkedett. Persze, az Írást is annyian magyarázzák, s annyiképpen, ahányan megértést, s megtérést remélve találkoznak betűivel.
S mitől nem voltak valódiak a mi szemeink patakzásai sem?! A fájdalmat belül felejtettük, mert az sohasem tartozott sem a sirató asszonyokra, de még szeretteinkre sem, csak ránk, s az eltávozóra. Csakis így maradhatott emlékezetünkben ma is jóságossága és bölcsessége, s így hiányozhat négy és fél évtizeddel később is, ha mindazt a szépséget idézzük, amit tőle kaptunk. És sohasem kell nagy dolgokra gondolni ilyenkor, hiszen a foszló kalács ízének azt az aromáját soha senki sem tudja már elkészíteni, miképpen a feketének és a fehérnek ezen emlékét sem törli már ki senki sem lelkünkből.
A kéket az ég szépe, a nefelejcsek és jácintok pompája, kozmosz hihetetlen pozitív energiája miatt szeretem, s nem is tudnék nélküle szólni sem, hiszen a patakok csobogásának, az óceánok vágyakozásának, de még a jéghegyek pompájának káprázatai is vele együtt lehetnek csak teljesek.
Így vagyok valahogyan a zölddel is: a korai ébredések, a hajnali elindulások párácskái gyöngyöznek még a tűzpiros pipacs meztelen zöld szárain és levelein is.
Valaha sok levelet kaptam attól, akit nagyon szeretettem. Mindegyik kék borítékban érkezett, s a kék levélpapír vallomásai az évek múltán is tisztán lepörögnek lelki szemeim előtt, miként a nagy utazások, a hegyek hátán megcsillanó patakok hűse és a zöldjében elterülő pipacserdők vöröse, s a búzatáblák aranya is.
Lelkemnek virágcsokrai is olyanok, akár egy naiv festő csendéletei: színesek, pezsgőek, de teljességgel az enyémek. Szeretem őket, vállalom őket, s soha meg nem unom őket.
Ha emberként azt kérdezed tőlem, biztos-e, hogy elég nekem mindaz, ami most vagy, a válaszom csakis igen lehet. És nem azért, mert nem szeretnélek megbántani, vagy balgának tekintem magam, s azt gondolom, minden úgy jó, ahogyan van, de még csak azért sem, hogy úgy vélem, a ma egy pillanat, a holnap egy másik, s ráérünk még filozofálgatni azon, miért, s miben fejlődhetünk, változhatunk…
Mikor engedted megszerettetni Magad, mindened adtad: az összes színed: a Föld barnáját, a Nap sárgáját, a könnyek kékjét, Lelked fehérségét és a bánatod is.
Ezek mára az enyémek is éppen úgy, mint a Tieid. Látod, csillagszórókat készítettem belőlük is, hogy immáron ránk sugározzanak, míg csak nyomunk marad e bolygón.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.