Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Garaczi László: Plazma

2010.08.06
Garaczi László Plazma című játéka mozaik-képet ad mai társadalmunkról, annak kifigurázásáról. A Plazmavilágról. Az író már a bevezetőben kiköti: minden „folyamatos forma-és halmazállapot-változáson" megy át, a tárgyi világot „zselésedés jellemzi". Ezáltal bemutatja, hogy nincs egyén, akarat, minden eltűnik, vagy szétfolyik a semmiben.

Összefüggő történetet nehéz belőle értelmezni, mert a szerző persziflázsokból alkot társadalomkritikát, amit egy visszatérő rádióstúdióból indít, s vezet végig a művön keresztül. Garaczi a média fertőjét mutatja be, abból merít, hiszen bármelyik rádióműsorban elhangozhatnának ezek a dialógusok. A Plazmavilágban részesévé válhatunk egy apa-lánya viszonynak, mely hol túlzó, szoros és ezáltal szadista, ugyanakkor mindennapos, továbbá barátnő és házaspár kapcsolatnak.

A szerző plazmásodási esettanulmányát különleges módban tálalja, hiszen formáját tekintve a darab különbözik a hagyományos drámákétól. A Plazmát Garaczi nem osztotta felvonásokra, jelenetekre, hanem egy tömör, masszív rendszerbe írta, írásjeleket sem alkalmazva. Így lényegében a játszókra bízza, mit, hogyan értelmeznek, teljes szabadságot ad számukra.

Nyelviségében „kortársian kevert". Vegyíti a nyers szavak használatát, a napjainkban egyre divatosabbá váló angol kifejezéseket (oh my god, „lavsztori") továbbá a világmárkák nevét, például meki, Tom Tailor vagy Gucci. Ezen felül Garaczi saját eszközöket teremt. A szerző névelői sokszor hibásan kerülnek a szövegbe („ a eredeti, a ideális" stb.) , kifigurázza a szavak használatát: mondasz helyett mondsz vagy tudod helyett tod. A parodisztikus kifejezésmód tükröt ad a magyar nyelv foszlottságáról. Garaczi olyan ismert elemeket is belesző munkájába, mint az „esik eső süt a nap Paprika Jancsi mosogat hát az öreg..." Így esélyt ad arra, hogy a magyar nyelv visszaálljon eredeti formájába, éljen, újjászülessen a mesék, mondókák világából. Az író közjátékként a párbeszédekbe verseket tesz, melyeket énekelhetnek, szavalhatnak, rappelhetnek. Ezek a közbevetett szövegek magukban is összefogó jelen-kritikát nyújtanak, humorosan fogalmazódnak meg az általános problémák: „plázacica a plázába megy plazmamelleit műtteti meg".

A jellemeket a szerző a neoprimitivizmusból, vagyis korunkból alkotta. A barátnő-páros butított agytérfogata, az öngyilkosjelölt, az új fogalommal anyagmozgatóként aposztrofált tolvaj, a miniszter és a sznob általános karakterek, konzumrabszolgák. „A fogyasztási téboly egydimenziósra butított töredékéletű véglényi", akik igaz emberi kapcsolatok, érzelmek nélkül világot alkotnak, a Plazmavilágot; ez a darab mozgatója.

Különleges hatást ért el Garaczi azzal, hogy a friss házaspár az újszülött gyerekét a kórházban vissza akarja váltani, mert gyerekcsere történt. Az író ebben a részben az abszurdum felé hajlik, s feszültséget ér el. Talán ez a problémafelvetés a legelgondolkodtatóbb, legbrutálisabb. Tényleg aktuálissá fog válni, hogy a gyereket, ha nem tetszik, visszacserélhetem; eldobhatom?!....

Az író azon kívül, hogy karikatúrát ad, filozófiai kérdéseket is feltesz: az ember csak egy szám-e? Mi a fontosabb, a plazma tévé vagy látni a naplementét?


Mocsár Zsófia Alexandra


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.