Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szilágyi Andor: Leánder és Lenszirom

2010.08.06



Szilágyi Andor darabjában szerepel kobold, király, „Vaknadály", minden izgalmas teremtmény, ami egy izgalmas történethez kell. Az író által meghatározott műfaja: mesejáték. A szerző ugyanakkor nem él a már a megszokott felütés-sémákkal: egyszer volt hol..., hanem egy új világot alkot, mely alkalmazkodik az archetípusokhoz, ugyanakkor viszonyrendszerében felnőttekhez is szól.

A cselekmény központi problémája, hogy Leánder és Lenszirom egymásra találjon. A jó és a gonosz mintái Szilágyi Andor meséjében nem határozhatók meg olyan pontosan, mint a mesékben a „gonosz boszorka" és a „jó tündér" esetében. Csupán érdekütközés történik, hiszen Leánder, a kobold foglyul ejti Bölömbér királyt, akit csak úgy enged el, ha az odaadja az egyetlen dolgot neki, ami Leándernek nincs. Ez pedig Lenszirom, Bölömbér 16 éves lánya. Dramaturgiailag elkerülhetetlen, hogy egymásba szeressenek.

A történetben a szereplők mindegyike bájosan megalkotott, szeleburdi személyiség. Az író „töndér és horkoláb" kifejezést használ, ezzel beépíti a dajkamesék elemeit, és a befogadóban felsejlenek a gyermekkor mesehallgatásainak élményei. Bogyó figurájából, aki szintén kiforrott jellemtudattal bíró karakter, sok humort húz elő belőle az író. Nevének szégyenét felnagyítja, s így néhol a mese is egyfajta humoreszkké válik. (Kiváló példa erre Alföldi Róbert rendezése.) Feszültségteremtést Szilágyi Andor az út folyamán ér el, akkor, amikor Leánder és Lenszirom egymástól függetlenül küzdenek saját magukkal, az érzéseikkel. Lelki és fizikális utazás ez, amíg a szerelmes párok meg nem találják egymást.
A mese sokrétűvé és gazdaggá válik azzal, hogy visszatérő népdal elemek fedezhetőek fel benne s, hogy örökérvényű témája a szerelem. „Megéri ez a sok hűhó semmiért?" hangzik az egyik szereplő szájából. A jól ismert Shakespeare-mű címe a mesében utalást enged arra, hogy biztosak legyünk abban, hogy a történet ugyanúgy szól gyerekeknek, mint felnőtteknek.

A személyes válaszom a fenti kérdésre: igen, megéri. Mert a mese „Happy End"-je a teljes boldogság, amit a karakterek méltán kiérdemeltek.

Mocsár Zsófia Alexandra

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.