Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szoborárván III. második változat

Titkaim nem mondom el,
mert sebeznek,
s Másnak is fájnak...
Olyanok Ők,
mint illatos rózsabokorban a tüskék:
hirtelen marnak,
éjszakára itt maradnak,
hiába intek utánuk,
bánatvirággá sírják
a legszebb álom-órát...
Viperaszisszenéssel
tekerednek
lelkem szépére,
zabolátlan légzésre
szorítnak...
Égő parázs
lehet rájuk csak
a gyógyír,
ahogyan
a hús felsír,
úgy zokog
kötényem
patyolatvirága
e mindig jelenlévő
Csipkebokorágra.
  M. Fehérvári Judit