Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Költészet Napjára

2011.04.11

József Attila:


ÁPRILIS 11 



A talló kalászait hányva 
S a verebek közé belesvén 
Nagy szél kapott föl egyszer engem 
Hirtelen, április estén. 

Gyerekeit kereste arra 
S engem talált ott épp az útban. 
Bömbölt, örült s én mosolyogva 
Rengeteg mellén elaludtam. 

Vitt falvan, földeken keresztül, 
Meghempergetett jó sárosra, 
Cibálva és kacagva vitt egy 
Pesti, csatakos külvárosba. 

Az uccán vídám jasszok lógtak 
S még vidámabban verekedtek, 
Kiabáltak, kiabáltunk és 
A jasszok végül berekedtek. 

Mondom, valami nagy ünnep volt, 
A hívek templomokba mentek 
És reszketve, szomorú kézzel 
Áldották őket meg a szentek. 

S hogy a harangok búgtak, fölnőtt 
A szívekben nagy, esti béke. 
A gyilkos végzett emberével 
S úgy menekült, kalaplevéve. 

Reménységnek és tulipánnak 
Kicsikis deszka-alkotmányba 
1905-ben ígyen 
Iktattak be az alkotmányba. 

A kártyás munkásnak fiúként, 
S a szép, ifjú mosóasszonynak, 
Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak, 
Fejkendóbe kötözött gondnak. 

A szegényasszony rég halott már, 
De fiát a szél el nem hagyja, 
Együtt nyögünk az erdőn éjjel 
S együtt alszunk el virradatra.



„A vers valami éteri magány, amit
mégis meg lehet osztani. Egyetlen
pont, melyben benne csillog a
világegyetem, mint a pupillán a könny."
 
(Gyurkovics Tibor)

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.